Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 3. szám
7. Filtrációs párna 122 Elliot-trepanatio után 89 esetben (72,9%) figyeltünk meg kifejezett filtrációs párnát, mely nemegyszer avascularis, cisztózus volt. 11 eredményes műtétet követően egyáltalában nem alakult ki párna, ugyanakkor 8 szemen meglevő filtrációs párna mellett a szemnyomás fokozott maradt. 85 goniotrepanatio után 60%-ban (51 eset) észleltünk filtrációs párnát, mely általában laposabb, kisebb volt, környezetétől sokszor nem határolódott el élesen. 8. Késői endophthalmitis Az Elliot-treapanatio legsúlyosabb szövődményét 3 alkalommal (2,4%) észleltük a műtétet követően 1, 2, illetve 5 év múlva a glaukoma szempontjából kompenzált szemeken. Mindhárom esetben ez a látás teljes elvesztéséhez vezetett. Érdekes módon a gyulladás kialakulása előtt egyik szemen sem figyeltünk meg kifejezett filtrációs párnát. Ezt a szövődményt goniotrepanatio után eddig egyetlenegy esetben sem észleltük. Megbeszélés Az összehasonlított két műtét, az Elliot-trepanatio és a goniotrepanatio eredménye a szemnyomás és a látótér változása alapján nem különbözik egymástól. Az eredmények összehasonlítását megnehezíti az a tény, hogy a két csoportban eltér a glaukomás betegek típus szerinti megoszlása. A goniotreapanatio hatásosabbnak bizonyult, ha az értékelés során eltekintünk a kongenitális, a szekunder glaukomában és az esszenciális iris atrophiában szenvedő betegek műtétének eredményétől. (Az esszenciális iris atrophiánál említett 3 műtétet 1 szemen hajtottuk végre, amelyet már ezt megelőzően és ezt követően is eredménytelenül operáltunk.) Ekkor a goniotrepanatio 84,2%-ban, az Elliot-trepanatio 70,9%-ban eredményes. A vérzéses szövődmények mindkét csoportban azonos arányban léptek fel. Egy eset kivételével spontán felszívódtak. Tapasztalataink szerint nem vezettek a műtét eredménytelenségéhez. A posztoperatív hipotónia előfordulása a 2 műtétet követően megközelítően azonos volt, s ez elősegíthette a lencsehomályok műtét utáni progrediálását. A műtét utáni hipotónia nagyobb arányban fordult elő azokon a szemeken, ahol a beavatkozások előtt végzett tonográfiás vizsgálat szerint a C értéke alacsony volt. A korai posztoperatív uveitist mindkét műtétet követően megfigyeltük; ez a goniotrepanatio után valamivel kifejezettebbnek tűnt, ezért nagyon fontosnak tartjuk a műtét utáni pupillatágítást és a helyi szteroid kezelést. A goniotrepanatio és az Elliot-trepanatio eredményeinek összehasonlításakor a műtét utáni csarnok helyreállásban, a filtrációs párna kialakulásában és a késői uveitis előfordulásában találtunk különbséget. A csarnok helyreállásának elhúzódása Elliot-trepanatio után lényegesen nagyobb arányban jelentkezett, mint goniotrepanatio után. Ezekben az esetekben a műtéti beavatkozás 44%-a nem vezetett eredményhez. A filtrációs párna goniotrepanatio után laposabb, diffúz jellegű volt, ritkábban cisztózus, elvékonyodott falú. Goniotrepanatio után eddig egyetlenegyszer sem észleltünk súlyos, az Elliot-trepanatio után 3 esetben fellépett kései endophthalmitist. 168
