Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 2. szám
Szemészet 116. 99—103. 1979. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye Immunológiai vizsgálatok sympathiás ophthalmia esetén KINCSES ÉVA, TÖRÖK MAGDOLNA A sympathiás ophthalmia (Sy. 0.) mai ismereteink szerint az autoimmun betegségek közé sorolható. Keletkezésére a legelfogadhatóbb magyarázat, hogy a szem perforáló sérülése után a keringésbe kerülő uvea pigment valamilyen — ma még nem tisztázott — ok folytán idegenné válik a szervezet számára, vele szemben antitest termelődés indul meg, s a szem szöveteiben a lokális antigén-antitest találkozás váltja ki a gyulladásos reakciót. Ezt a teóriát támasztották alá a sikeres bőrpróbák, melyek elsősorban Woods [12] és Kahán [8] nevéhez fűződnek, majd ugyancsak ezt igazolták a keringő antitestek kimutatásával többen is, pl. Aronson [2] és Luntz [9]. A legutóbbi kutatások alapján viszont a bőrreakciók nem értékelhetők kellőképpen specifikusnak, csupán az általános túlérzékenység egyik jele a szervezet részéről. Az autoszensibilizációs elképzelés gyenge pontját képezik azok az állatkísérletes modellek is, melyekben az uvea szövet gyengébb immunogén hatásúnak bizonyult, mint a retina [11], s valódi Sy. O.-t csak az egyik szem megsebzésével nem sikerült kísérletesen létrehozni. Az utóbbi évek során a celluláris immunválasz vizsgálata került előtérbe, s ennek kapcsán sikerült is több kutatónak [5, 6, 7, 10] — elsősorban blastos transzformáció segítségével — a lymphocyták szenzibilizáltságát kimutatni uvea pigmenttel szemben. Nem adott viszont egyértelmű eredményt a leukocyta migratiós teszt (LMT) alkalmazása uvea-pigment antigénnel, mert ez egyes kutatók szerint pozitív volt a betegek nagyrészénél (Hammer [6]), ugyanakkor Marak [10] viszont nem tartja eléggé megbízhatónak a LMT-et a celluláris szenzibilizáltság kimutatására. E modern vizsgálati módszerek értékelésekor természetesen nem szabad megfeledkezni arról a nehézségről, hogy ezek nem teljesen egységesen kerülnek kivitelezésre és különböző az antigének előállításának, tárolásának, koncentrálásának stb. módja. Az is problémát jelent, hogy viszonylag kevés a betegek száma — Adhikary és mtsai [1] pl. 130 perforáló sérülés után egy Sy. O.-t sem találtak —, valamint a betegek a sérülés után szinte azonnal immunszuppreszszív szereket kapnak, ezek pedig általában módosítják a vizsgálati eredményeket. Differenciáldiagnosztikai problémát csupán a kétoldali phacogen uveitis (továbbiakban Ph. U.) jelenthet, de ennek eldöntésére általában már csak az enucleált szem szövettani feldolgozásakor kerül sor. Mint ismeretes Sy. 0. esetén a szem hátulsó szegmentje mutat jellegzetes gyulladásos elváltozásokat, míg Ph. U. esetén az elülső szegmentben — elsősorban a lencsemaradvány körül — találunk lymphocytás és plazmasejtes beszűrődést [3]. A Sy. O. és a Ph. U. közötti hasonlóság indított arra bennünket, hogy Sy. 0.-nak diagnosztizált betegeken párhuzamosan, friss cadaverből előállított lencse, ill. iris extraktumot használjunk antigénként 0,1 és 0,2 mg protein/ml koncentrációban. Két betegünk volt, akiknél módunkban állt a vizsgálatokat ismételten elvégezni hónapokkal a sérülés, ill. az enucleatio után. 99
