Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 4. szám
Nagy Ferenc (Korchmároshoz): Az amaurosis oka retinalis vagy opticus károsodás volt. Mivel az opticus vérellátása több helyről történik, valószínűbb az arteria centralis retinae görcse az orbitában. Ifj. Roetth vizsgálatai is azt mutatták, hogy valószínűbb az a.centr.ret. ártalma. Van-e adat az elkülönítésre? Bajka Ágnes (Korchmároshoz): Corbocaint alkalmaztak-e retrobulbarisan, annak ellenére, hogy vasopressin hatású anyagot tartalmaz ? Takáts István (Korchmároshoz)s Az előadó a komplikációk létrejöttének mechanizmusában többek között az injekciós folyadék mennyisége feszítő hatásának is tulajdonít szerepet. Az orbita köbtartalma 30 ml, s 2 ml injekció ezt kb. 7%-kal növeli. Ezek alapján nem valószínű, hogy ez a látóideg károsításában szerepet játszik. Ha viszont ezt is okolja a komplikáció létrejöttében, akkor nem tartja indokoltnak, hogy a retrobulbaris injekció után fellépett orbitalis haematoma esetében nyomókötést alkalmazzon. — A Sympathikus pálya leírásában említett gerincvelői központ neve centrum ciliospinale (Budge). Remenár László (Korchmároshoz): Amikor még a trigeminus neuralgia kezelésében a Sevenal divatban volt, egyes esetekben akár 8 mm-es exophthalmus kíséretében amaurosis keletkezett. Azonnali dekompresszió után a beteg rendbe jön. Az orbitális haematomák különböző típusúak lehetnek. Az artériás eredetűt azonban komprimálni kell. Csapody említett egy olyan esetet, amikor az elevatorium beleszaladt az ox'bitába ; ekkor azonnal transconjunctivalisan megnyitotta az orbitát, megtalálta az artériát, s el is tudta zárni. Túri Károly (Korchmároshoz): Viszonylag rövid idő alatt (2 év) retrobulbaris injekció következtében fellépett teljes vakság 4 esetben — igen elgondolkoztató. Az orbita űrtartalma 30 cm3. A 2—3 cm3 érzéstelenítő oldat azonban másképpen — igen változatosan — emelheti az orbitális nyomást az anatómiai viszonyoktól függően. Ezért kifogásolta Kettesy évekkel ezelőtt egy disszertáció opponenseként enophthalmusos hályogos betegek részére művi exophthalmust előidéző 5—6 cm3 Novocain adását. A retrobulbaris haematoma fellépésénél feltétlen figyelembe kell venni, hogy artériából vagy vénából származik-e. Szükség esetén az orbitotomiától sem kell visszariadni. Külön felhívja a figyelmet arra, amikor az orbitalis nyomásfokozódás glaukomás betegnél lép fel. Ilyenkor a nyomókötés rövid idő alatt irreverzibilis következményekkel járhat. Remenár László (Csapodyhoz): Nemcsak az autóközlekedési balesetek szaporodásának, hanem az intenzív osztályok munkájának is köszönhető, hogy ilyen esetekkel találkozhatunk. Ha valóban látható a törés, akkor van műtéti indikáció. (Móritzhoz): Binasalis haemianopsia nincs. Korchmáros Imre (Nagynak): Az arteria centralis retinae érgörcse állt fenn, mellyel kapcsolatban az opticus is károsodott. (Bajkának): A Corbocain a régi Tonogen tartalmú anyagokhoz képest már haladásnak számít. Egyik alkalommal Lidocaint alkalmaztak, s a kedvező tapasztalatok alapján azóta ezt használják. (Takátsnak): Az ok összetett. Lehetséges, hogy a reflektorikus hatás mellett éppen a 2 cm3 billenti át a folyamatot. Az intraorbitalis nyomás többször igen feszes volt, bár orbitotomiát sosem kellett végezni. Nyomással megállítható a haematoma súlyosbodása, s így elkerülhető az orbitotomia, amely önmagában is vérzéshez vezet. A látóideg néhány órás nyomást kibír. (Remenárnak): Artériás haematoma nem volt, s nem a haematoma miatt alakult ki a látásvesztós. (Csapodynak): Fukado eredményeinek lebecsülésével nem ért egyet. Csapody István (Remenárnak): Köszöni, hogy elmondta mindazt, ami nem fért bele a 8 percbe. Kétségtelen, hogy az intenzív terápiás osztályok működése következtében több beteget észlelhetünk, de sok opticus laesiós a saját lábán jön. A betegek visus szerinti csoportosítása sem fért az előadásba. Azonban mind a 13 beteg, akiknél korábban opticus laesio miatt feltárás történt, amaurotikus volt és az is maradt. (Korchmárosnak): Fukado eredményeit Hölte vonta kétségbe monográfiájában (1970), miután meglátogatta Tokióban. Móritz Pál:A diagnózist néhány óra múlva lehetett megállapítani, más esetekben a műtét vagy a konzervatív kezelés után. Marek Péter, Klein Vera, Takács Zsuzsa, Kiss Gábor (Budapest): Új adatok a herediter opticus atrophiáról Saját vizsgálatok és egyes irodalmi adatok alapján a herediter opticus atrophiát az egész központi idegrendszer betegségének kell tekintenünk. Két család összesen 31 tagjánál történt szemészeti és neurológiai vizsgálat. Az egyik családban nyolc, a másikban négy beteg szenvedett herediter opticus atrophiában. A szemészetileg beteg, illetve egészséges családtagoknál változatos idegrendszeri tünetek voltak kimutathatók. Vita 246
