Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
Eredmények Az 1. ábrán az MMR jel amplitúdójának hőmérsékletfüggését láthatjuk, amelyből a lencsék víztartalmának lefagyaszthatóságát állapíthatjuk meg. Kb. —9 °C-on a teljesen elszürkült lencsék víztartalmának mintegy 87%-a kifagy, a normál lencsékből azonban csak kb. 76%. A hőmérséklet csökkentésével a víz további kifagyását észleltük, ami —70°C körüli hőmérséklet alatt vált teljessé. A nem kifagyasztható komponenst tekintjük hidrátburokban 3. ábra. A tiszta (o) és teljesen elszürkült ( • ) lencsékben mérhető T2 relaxációs idők hőmérsékletfüggése. A mérés 90 MHz frekvencián történt levő, azaz „kötött” víznek. A 90 MHz-en mért spin-rács relaxációs időt (T^) hőmérsékletfüggésben a 2a ábra mutatja. Jól látható, hogy míg —9 °C és + 36 °C között a teljesen elszürkült és tiszta lencsék Ti értékei egymástól határozottan eltérő csoportokat alkotnak, —9 °C és —65 °C között a két csoport egybeolvad. Hogy a lefagyás fölötti hőmérsékleten a teljesen elszürkült lencsék relaxációs ideje hosszabb, mint a tiszta lencséké, azt mutatja, hogy bennük a szabad víz relatív mennyisége megnőtt, mivel ennek a komponensnek van 3
