Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-08-01 / 3. szám
Szemészei 113. 129—132. 1976. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Takáts István egyetemi tanár) közleménye Tapasztalataink trabeculotomia ab externoval TAKÁTS ISTVÁN és PINTÉR ERZSÉBET Az operációs mikroszkóp bevezetése a glaucoma ellenes műtétek új típusainak kialakulását tette lehetővé. Ismeretes, hogy simplex glaucománál az elfolyási ellenállás legalább 70—80%-a a trabecularis hálózatban lokalizálódik, ésszerűnek látszik ezen terület műtéti befolyásolása. A trabecularis hálózat nagyobb kiterjedésű szabaddá tételét Smith [7] végezte először, majd Allen és Burian [1] vezették be elsőként a „trabeculotomia ab externo”-t. Az utóbbi szerzők mikroszkópos kontroll alatt megnyitották kívülről a Schlemm-csatornát, speciális eszközökkel átszakították a csatorna belső falát és az előtte levő trabeculumot. További módosítást végzett Harms és Dannheim [4]. A Schlemm-csatorna felett 2—3 mm hosszan a felszíni sclerát kimetszették. A Schlemm-csatorna meg nyitása után annak külső falát a sclerakimetszés területében felvágták, majd speciális szondával átszakították annak belső falát. A Harms-féle műtét tehát Krasnov [6] sinusotomiájának, Allen és Burian trabeculotomiájának kombinációja. Harms műtétjét főleg a nyitott zugú glaucománál tartja indokoltnak, de néhány esetben hatásosnak találta szűk zugú glaucománál is. A műtét lényegéből adódóan ideális beavatkozásnak Ígérkezett congenitális glaucománál is, ahol az elvezető utakat az esetek többségében fejlődéstanilag rendellfehes hártya zárja el. Az első leírások után számos közlemény jelent meg, amelyek szerint a műtéti eredményesség 54—96% között mozog [2, 3, 5]. Klinikánkon 1971-ben vezettük be a trabeculotomiát, miután lehetővé vált számunkra a beavatkozáshoz szükséges mikroszkóp használata. Műtéti technika A műtéteket localis anaesthesiában végeztük. A retrobulbaris injekciónál tonogent nem alkalmaztunk, hogy a pupilla tágulását elkerüljük. Műtéteinknél 12—20-szoros mikroszkópos nagyítást használtunk. A kötőhártyát közvetlenül a felső egyenes izom tapadása alatt nyitottuk meg vízszintes metszéssel, a limbusig felpreparáltuk, gondosan ügyelve arra, hogy a Tenontokot is leválasszuk a limbusban. A limbustól 3 mm-re, azzal párhuzamosan 5 mm hoszszú, kétharmad sclera mélységű bemetszést végeztünk. Ennek jobb oldalán a limbusra merőleges, majd a limbusban az első metszésvonallal párhuzamos metszést ejtettünk. A scleralebenyt zsilettpenge szilánkkal felfejtettük. A kapott scleracsík a metszés végén fixálva maradt. A scleraái'ok alján XIIh-nál radier bemetszést végeztünk, amellyel a Schlemm-csatorna külső falában rést készítettünk. Ezen nyílásból kiindulva a soleraablak területében zsilettpenge szilánkkal a Schlemm-csatorna külső falát felmetszettük (sinusotomia). Ezután a csatorna folytatásába nyeles Harms- vagy Dannheim-féle trabeculotomot vezettünk először az egyik oldal felé, az eszközt vertikális irányba elforgattuk, majd a másik oldal felé hasonlóan végeztük el a csatorna belső falának és a trabeculumnak az átszakítását. A művelet közben kevés csarnokvíz távozott. Abban az esetben, ha a radier metszés során a belső fal is megnyílt, gyöki iridectomiát végeztünk. A felszínes scleralebenyt ezután 3—4, 40 mikron vastagságú hernyóselyem varrattal az eredeti helyére fixáltuk. A kötohártyasebet csomós biosuturákkal zártuk. A műtét végén subconjunctivalis Oradexon injekciót adtunk, a szemrésbe atropin- és antibiotikum-kenőcsöt helyeztünk. A műtétet követő napon a beteget felkeltettük, és szükség szerint pupillatágítást, rendszeresen cortison kezelést alkalmaztunk. A betegek 7—10 nap után távoztak a klinikáról. 9 Szemészet 129
