Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 2. szám
az alsó áthajlás kötőhártyája kissé belövelt, a látóélesség 0,9 cc. Mivel a kapott sugármennyiséget nem ismertük, műtét mellett döntöttünk. íves plasztikát végeztünk. Műtét közben úgy látszott, hogy az alsó áthajlás conjunctivája és az orbitalis szövet heges, esetleg tumorosán beszúrt. A szövettani lelet basalioma exulcerans-t mutatott ki, megjegyezve azt, hogy a tumor csaknem mindenütt eléri a kiinetszós síkját. Trradiatiót javasoltunk, a beteg azonban, panaszmentes lévén, csak 1 5 hónap múlva jelentkezett újra. Elmondta, hogy 1 évig rendben volt, akkor gyulladásos lett a szeme, és azóta otthoni orvosa kezeli kenőccsel és cseppek A gyógyszerektől megduzzadt a szemhéja, pár nap múlva pedig rohamosan kezdett zsugorodni. A felvételi status szerint a jobb alsó szemhéj 3 mm-rel lejebb állt, mint az ellenoldali, hegesen letapadva a csontos orbita-szélhez. A fedetlen bulbaris conjunctiva vörös, vastag, bársonyos volt. Bulbus egyébként ép, visus 0,8 cc. A rtg-felvételek ép csontszerkezeti viszonyokat mutattak. A szem száradása miatt műtét mellett döntöttünk és újabb íves plaszticát és részleges lateralis blepharorrhaphiát végeztünk. A szövettani lelet kimutatta a kötőhártya tumoros beszűrtségét. A radiológusokkal megbeszéltük az esetet, akik irra'diatiót ajánlottak és 10x200 r-t (Chaoul) adtak. Ezt a dózist 3 hónap múlva megismételték. Az alsó szemhéjként szolgáló bőr újra letapadt az orbitaszélhez, de a részleges blepharorrhaphia miatt a szem kielégítően fedve volt. Közben a beteg családi problémái miatt nem jelentkezett. 1973 áprilisában a belső zugban bőrfekély jelent meg. Klinikánkra 1973 novemberében vettük fel újra, amikorra a fekély a felső szemhéj nasalis harmadára is kiterjedt. Az alsó szemhéj bőre erősen tapadt az orbitaszélhez, a felső szemhéj ptotikus volt, nasalisan pedig, széles colobomaszerfl kirágotság látszott. A cornea szürke, erezett, a bulbaris kötőhártya vaskos, bársonyost, a szem fájdalmas, az i. o. tensio magasabb volt, és 5 mm-es exophthalmust mértünk. A rtg.-felvétel szerint a folyamat a maxillára terjedt. A radiológus nem akarta tovább besugározni, ami érthető, hiszen az évek alatt adott összdózist nem is ismerte. A beteg újabb műtéti beavatkozásról hallani sem akart. Két hónap múlva jelentkezett újra, amikor a fájdalmakat már nem tűrte, és ekkor elvégeztük az enucleatiót. Radikális műtét elvégzésére meglehetősen késő volt már, de ebbe a beteg különben sem egyezett bele. Az orbitát tumorszövet töltötte ki (1. ábra). Másik betegünk F. M. 58 é. férfibeteg 1966 novemberében került először felvételre. Elmondta, hogy 2 évvel azelőtt „kelevény” miatt operálták a jobb alsó szemhéját (a hegekből következtetve, valószínűleg lépcsős plasztika történt). Műtét után 10 alkalommal rtg-besugárzást kapott (zárójelentése szerint 10 X 300 R-t). A felvételi statusa szerint a jobb alsó szemhéj megrövidült, a pillaszőrsor részben hiányzott. A külső harmadban kb. ujjbegynyi terimenagyobbodás felett a bőr kissé atrophiás volt, kevés teleangiectasiával. Az alsó áthajlás sekélyebb, bulbaris conjunctiva vérbő. Bulbus ép, eltekintve a kisfokú macula-degeneráeiótól. Visus: 0,85 cc. A feltételezett tumort műtétileg eltávolítottuk, és Blaskovics-féle tarsoanaplastieát végeztünk. A szövettan basaliomát mutatott ki. A beteg jó funkcionális és kozmetikai eredménnyel távozott. Három év múlva ellenőrzésre jelentkezett. Ekkor a külső zugban színesgombostűfejnyi, felhányt szélű bőrfekélyt észleltünk, a tarsalis conjuctiván pedig rizsszemnyi szövetszaporulatot. Műtét mellett döntöttünk, amely a tumor extirpatiójából és kanthoplasticaból állt. Mivel a felső szemhéj temporalis részének tarsusa is megvastagodottnak tűnt, kb. 5 mm-es darabot abból is eltávolítottunk a külső zugot bélelő 1. ábra 2. ábra 1. ábra. Az alsó szemhéj hegesen letapadva az orbitaszélhez, felső szemhéj ptotikus, nasalisan coloboma szerűen kirágott. Az orbita tumorszövettel kitöltött 2. ábra. Nagy, nasalisan igen mélyre terjedő destructio. A szemhéj-maradványok a kötőhártyához tapadva 87
