Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 2. szám
Szemészet 112. 86—89. 1975. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (igazgató: Albertit Béla egyetemi tanár) A szemhéj-tumorok műtéti megoldásáról ZAJÁCZ MAGDOLNA és HATVANI ISTVÁN A szemhéjdaganatok gyógyításával a szemészek mellett bőrgyógyász, radiológus, onkológus, sebész foglalkozik. A terápia ennek megfelelően többféle: műtét, irradiatio, a kettő kombinációja, esetleg különféle bőrgyógyászati beavatkozások (curettage, cauterisatio, cvtostatikus kenőcsök.) Nem tartjuk feladatunknak a különböző módszereket értékelni és összehasonlítani, még kevésbé mereven állást foglalni egy módszer mellett. Csupán saját műtéti tapasztalatainkról óhajtunk beszámolni, és azokról a buktatókról, amelyek előfordulnak, de esetleg el is kerülhetők. Hét év alatt 87 klinikailag tumornak tűnő elváltozást kezeltünk. A megoldás módja mindig műtét volt, így a szövettani diagnózisok is rendelkezésünkre állnak. A histologia 5 esetben nem bizonyította a tumort. Egy daganat carcinoma sebaceum volt, egy pedig melanoma malignum. A többi 80 esetből 69 basaliomának, 11 carcinoma spinocellularenak bizonyult. Ez utóbbi 80 esetet értékeltük. Az elhelyezkedés, kor és nem szerinti megoszlás nagyjából megfelelt az irodalomból ismert adatoknak. A műtéti megoldás módját a daganat nagysága és elhelyezkedése szabta meg. Kisebb tumorok esetébén csak exstirpatio és sutura történt, a nagyobbak megoldásaként íves plasztikát, lépcsős plasztikát, Adams-féle műtétet, irhafelezett szabad bőrátültetést választottunk. Ezeken kívül végeztünk totális tarsoanaplasticát, és két alkalommal exenteratio orbitae-t. A szövettani lelet hatszor mutatta ki az elégtelen kimetszést. A hat közül egyszer történt exstirpatio és sutura, a többi esetben nagyobb plasztikai megoldást választottunk. Három esetben be is következett a recidiva 2 hónap, 1 év illetve 3 év múlva. Egy beteg hazamenetele után többé nem jelentkezett, berendelőlapra sem. Egy 79 éves férfi betegünket 2 évig ellenőriztünk, ez alatt nem keletkezett recidiva. Hatodik esetünk, 74 éves nőbeteg 4 év múlva bekövetkezett haláláig recidiva-mentes volt. Utóbbi eseteink azt bizonyítják, hogy a maradék tumor sokszor évekig nyugszik, de a recidiva valószínű, ha a betegek életben maradnak. Payne és mtsai 12 év múlva fellépő recidivát is leírtak. A fenti 3 recidiván kívül még egyet észleltünk, bár a szövettan nem mutatott ki tu mór maradványt. A recidiváló esetek közül 3 basalioma, 1 carcinoma spinobasocellulare volt. Két recidiváló tumort a második műtéttel sikerült megoldani. Másik 2 esetünkben több műtét és irradiatio is történt, az eredmény mégsem volt kielégítő. A lefolyás igen tanulságos, ezért tartjuk érdemesnek részletesen ismertetni. K. J. 72 éves nőbeteg 1971 februárjában került először osztályunkra. Elmondta, hogy jobb alsó szemhéján és az orr bőrén 9 évvel azelőtt pörkös területek kezdődtek, amelyeket bőrgyógyász kezelt, később 3 ízben rtg-besugárzást kapott. A gyógyulás nem volt tökéletes és végleges, ezért 1965-ben 5 alkalommal, 1968-ban pedig 18 alkalommal kapott sugárkezelést. (A sugárdózist tartalmazó zárójelentést nem sikerült beszereznünk). A besugárzás után a pörkök visszafejlődtek, majd klinikánkra kerülése előtt néhány hónappal újra kezdődtek. Felvételkor a jobb alsó szemhéj középső harmadában, a pillaszőrsor alatt babnyi, pörkkel fedett, exulcerált, a felszínből kissé kiemelkedő területet láttunk. Körülötte a bőr heges, atrophiás volt, az alsó szemhéj mérsékelten kifordult. A bulbus ép volt, 86
