Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 1. szám
a retina capillarisainak permeabilitására ; Temprano 16 betegénél tapasztalta a capillaris rezisztencia normalizálódását 3 hónapos kezelés után. Freyler 36 betegnél kettős vak kísérletben bizonyította be a Doxium hatását a capillarisokra. Salama és mtsai 31 beteget kezeltek Doxiummal, 6 hónap után 65% javult, 25% változatlan maradt, 10% romlott. Valamennyi szerző véleménye megegyezik abban, hogy a kezelést a retinopathia kezdeti szakaszában célszerű megkezdeni. 1974 májusában a Párizsban megrendezett XXII. Nemzetközi Szemészkongresszuson Sévin és Cuendet már 8 éves tapasztalataik jó eredményéről számoltak be, súlyosabb formánál a kezelést fotokoagulációval kapcsolják össze. Leszögezték, hogy jelenleg a retinopathia diabetica gyógyszeres kezelési módjai közül leghatásosabb a Doxium, ma már azonban nem a régi séma szerint a napi 2 tablettás dózist ajánlják, hanem naponta 3—4 X 1 tablettát, sőt súlyos esetekben napi 6 tablettát is éveken keresztül. Sajnos a gyógyszer forgalmi ára meglehetősen magas, és a kongresszuson több ország résztvevői felszólaltak, hogy célszerű lenne, ha a gyár csökkenteni tudná a költségeket. Klinikánkon 1972 novembere óta alkalmazunk Doxiumot a retinopathia diabetica kezelésében. A következőkben csak annak a 46 betegnek adatait értékeljük, akik a Doxiumot megbízhatóan és legalább 4 hónapon át szedték, és akik az ellenőrző vizsgálatokon rendszeresen megjelentek. 46 betegünk közül 26 nő, 20 férfi, a legfiatalabb 22, a legidősebb 77 éves, átlagos életkoruk 58 év. Diabetesük fennállásának átlaga 11 év. A 46 beteg közül juvenilis diabetes 3, ezeknél a diabetes időtartama 15—18 év volt. 190 Hgmm-nél magasabb systolés vérnyomást 16 betegnél észleltünk. A kezelést válogatás nélküli beteganyagon alkalmaztuk, betegeink nagy része, számszerint 25 a retinopathia III. stádiumába tartozott, 14 a II. stádiumba, 7 az I. stádiumba, és egyetlen beteg sem tartozott a 0 stádiumba. (A felosztásnál a Sévin-féle 1969-es beosztáshoz alkalmazkodtunk.) Betegeink a Doxiumot átlag 9,9 hónapig szedték, a legrövidebb kezelési idő 4 hónap, a leghosszabb 18 hónap volt. Napi 2x1 tabletta Doxiumot rendeltünk, és csak a párizsi kongresszus tapasztalatai után, ez év júniusában térünk át a napi 3x1, 4x1 tablettára. Az eredmények megítélésénél főleg a látóélesség, kevésbé a szemfenóki kép változásait vettük figyelembe. A iátóélesség javult a kezelés alatt 12 betegnél, változatlan maradt 16, romlott 18 betegnél. A szemfenéki kép 6 esetben javult, 32 betegnél változatlan maradt, romlott 8 esetben. 7 betegnél a kezelés közben lépett fel üvegtesti vérzés, ezeket mind a „romlott” kategóriába soroltuk még akkor is, ha későbbiekben a látóélesség megjavult. E hét beteg közül hypertoniás volt öt, 200 Hgmm-nél magasabb systolés vérnyomással. Ha külön értékeljük a 16 hypertoniás beteget, akik 3 kivételével a retinopathia III. stádiumába tartoztak megállapíthatjuk, hogy a kezelés végére a visus 2 esetben javult, változatlan maradt 7, romlott 7 esetben. Az ellenőrző vizsgálatok során a rutin-vizsgálatokon kívül 2 havonta fundusfotót készítettünk, több betegnél fluorescein angiographiás vizsgálatot végeztünk és 21 betegnél több alkalommal mértünk capillaris rezisztenciát. Az utóbbi vizsgálatot beérzéstelenített kötőhártyára helyezett 4 mm-es szívókoronggal végeztük, — kikerülve a nagyobb episcleralis ereket — 250—300—350 Hgmm szívást hoztunk létre 1 percen keresztül és ezután réslámpa segítségével megszámoltuk a kötőhártyán megjelenő petechiákat. 4—8 hónapos kezelés után az esetek felében normál, a másik felében kóros értékeket találtunk. Betegeink közül 22 Insulinra, 20 peroralis antidiabeticumokra volt beállítva, 2 csak diétázott. Az első két csoport között az eredményeket illetően nem találtunk eltérést. 59
