Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám
Szemészet 111. 41—43. 1974. Városi Tanács Kórháza Siófok Szemészeti Osztályának (főorvos: Koleszár Gyula) közleménye Divergáló kancsalok eredményes műtéti megoldásáról KOLESZÁR GYULA A convergens kancsalok sokféle gyógyító eljárása mellett alig történik említés a divergálok sorsáról. Majdnem hagyomány, hogy a divergálok meggyógyítása, a binocularis functio helyreállítása kilátástalan. Ennek oka részben megalapozott, mert a divergálok egy része olyan congenitalis vagy szerzett, avagy centrális eredetű elváltozás, vagy állapot következménye, mely nem gyógyítható. A kórokok gondos felderítésével azonban lehetőség van oly divergálok felismerésére, melyeknél megfelelő therapiával nemcsak ún. kozmetikai lehet az eredmény, hanem a binocularis functio helyreállítását is biztosítani lehet. Jelen munkánkban azokról a divergáló esetekről kívánunk beszámolni, melyeknél az okozat megismerése után feltételezhető volt a rendelkezésünkre álló therapiás eljárások alkalmazásával I—II. fokú binocularis látás elérése. Egyik fő törekvésünk a binocularis látáshoz szükséges functionalis komponensek keresése, illetve kimutatása volt. Akiknél a kétszemes látáshoz szükséges sensomotoros törekvéseket sikerült kimutatni, megkíséreltük a gyógykezelést. Kedvező eredményt elsősorban a két szem kisebb fokú fénytörési hibája esetén reméltünk. A divergáló hypermetropiásokat, a 3,0 D-nál nem nagyobb eltérésű anisometropiásokat és a kisfokú myopiásokat tartottuk gyógykezelésre alkalmasnak. Alapvető fontosságúnak tekintettük a convergentia reflex-készséget, amit több módon igyekeztünk kimutatni. Orthoptikai vizsgálattal, synoptophoron az akaratlagos convergentia szélességet a szubjektív szög kimutatása alapján kívántuk lemérni. Kedvező jelnek tekintettük az I. fokú binocularis látást. Ez természetesen kevés divergálónál érhető el, mert éppen az accomodatio-convergentia reflex elégtelensége segíti az exophoria kialakulását. Az akaratlagos párhuzamos szemállást kevés divergáló tudja produkálni ezért orthoptikai vizsgálatok során megelégedtünk azzal, ha a beteg az akaratlagos convergentia impulsussal a negatív objektív szöget 10—15°-kal csökkenteni tudta. Ez természetesen nem egyenlő a szubjektív szöggel. A sensomotoros képesség keresését prizma és Maddox-rács alkalmazásával is megkíséreltük. Ha így az akaratlagos convergálásra felszólított beteg kettősképet jelzett, azt a binocularis functio kialakíthatósága egyik jelének tartottuk. ,,A correctio, orthoptikai kezelés a divergens állapotot nem befolyásolja” (Radnót). Ezért ellentétben a convergens kancsalokkal a binocularis-sensomotoros működés helyreállítása érdekében elsődleges fontosságúnak a műtéti beavatkozás látszott. A negyedik éve működő siófoki kórház szemészeti osztályán 708 2—20 éves korig terjedő kancsal és tompalátó nyilvántartott között 28 a divergáló. Az utóbbiak közül 6 beteget tartottunk a binocularis látás visszanyerése reményében gyógykezelésre alkalmasnak. Kettő —3,0 D alatti myopiás, három anisometropiás, egy pedig mindkét szemén +3,0 D hypermetropiás volt. A kezelés megkezdése előtt elsőfokú binocularis látása csak egynek volt. Műtéti beavatkozásaink során az eddig ismerteken kívül semmi különöset nem végeztünk. Talán csak a kivitelezésben tértünk el bizonyos mértékben a megszokottól. Természetesen fő és elsődleges törekvésünk a belső egyenesek erősítése volt. Ami a megszokottól eltérő, először minden esetben a lényegesen erősebb külső egyenesek arteficialis gyengítésére törekedtünk. Ehhez azon 41
