Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-08-01 / 3. szám
Szemészet 110. 222. 1973. A Soproni V. T. Kórház Szemosztályának (osztályvezető főorvos: Brand Imre) közleménye Egy ismeretlen szemészeti vonatkozású Reményik költemény BRAND IMRE Reményik Sándor (1890 — 1941) neves költőnk nagyfokúan myopiás volt. Az 1920-as évek végén, még Imre József professzorsága idején a költőt a pécsi szemklinikán gyógykezelték üvegtesti homályai miatt, de lehet hogy funduskomplikáció miatt is. Mindenesetre ezek a homályok a költőt nagyon elkeserítették és róluk írta „A belülvalók árnyéka” című versét a pécsi szemklinikán. Én Kukán Ferenctől, a klinika akkori adjunktusától (később Szegeden lett professzor) kaptam a verset 1938-ban. A vers kéziratát később Sopronban egy kéziratgyűjtő orvos barátomnak ajándékoztam, de másolatban megőriztem és itt közlöm. A vers eddig nem jelent meg sehol, sem a Pásztortűz c. erdélyi folyóiratban, amelyet Reményik 1921 óta szerkesztett, sem pedig gyűjteményes verseskötetében. Nekünk szemorvosoknak a legérdekesebbek és legértékesebbek azok az irodalmi alkotások, amelyeket a beteg maga ír a szembajáról. Ilyen nem sok van a magyar irodalomban. Weinstein említi Arany rövidlátását, Grósz részletesen ismerteti Arany idevonatkozó verssorait a Bolond Istókból és Gyulaival, valamint Tompával szempanaszáról folytatott levelezését. Ady rövidlátását is tárgyalja. Úgy vélem, érdemes ezt a szép Reményik költeményt ismertetnem és ezáltal megörökíteni. A belül valók árnyéka „Mouches volantes” Az üvegtestnek finomka hibáit Holt szememben a mikroskopium Is alig-alig fogja megtalálni. О nem veszélyesek, És lehet tőlük látni. Csak nem maradnak el tőlem soha. Már vittem őket völgyek mély ölébe, Vittem havasok ormaira. Mentettem magányba, társaságba, Villanyözönbe, viasz-gyertya lángba, Végig hurcoltam földön és egen. Árnyékuk ott vonaglott mindenen. Mit ér a kék azúr, Ha kékjén ott repülnek ? A hamvas rózsa arc, Ha reá települnek ? Az aranymintás alkonyat, Ha belészövik magukat E minden mintát átütő Pokoli pontok, vonalak? A hó fehérje, dér ezüstje, Erdők ezüst smaragdja is, mit ér, Ha ez az őrült szúnyog karnevál Minden látásban, mindenütt kísér ? Jaj, mit akarnak, miért jönnek velem Végig, végig, végig, az életen?! Csak este, ha a lámpámat eloltom, S őket a nagy rokon-sötétbe fojtom, Csak akkor adnak pihenőt nekem. Reményik Sándor IRODALOM. 1. Grósz I.: Korunk szeme, Medicina, Bp. 1967. 38—40 old. — 2. Weinstein P. : Szemünk világa, Bp. Medicina, 1958. 54. old. Бранд И.: Неизвестное стихотворение Ременика (Reményik), имеющее отно шение к офтальмологии Brand, I.: An until unknown Reményik-poem with ophthalmological bearing. I. Brand: Ein unbekanntes Reményik-Gedicht im Zusammenhang mit der Ophthalmologie 222
