Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-03-01 / 1. szám
Szemészet 110. 65—67. 1973. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Albertit Béla egyetemi tanár) közleménye A luxatio lentis és therapiája SCHNITZLER ÁGOTA A szem egyik legsúlyosabb sérülése, amikor a lencse helyéről leszakad, az üvegtestbe, a csarnokba, vagy a conjunctiva alá kerül. A luxált lencséjű beteg gyógyítása még ma is nagy gondot okoz. Egységes eljárás nincs, mindig az adott eset és a meglevő tünetek (glaucoma, egyéb sérülés) döntik el, hogy mit kell tennünk. A lencse anatómiai helyét legtöbbször tompa sérülés következtében hagyja el. Leggyakoribb ok a favágás. Hasonló hazai dolgozatok statisztikáiban (Varga és mtsa, Páncél és mtsai) is első helyen áll ez a sérülési mód. Valamennyi szerző (Varga és mtsa, Traquair) megegyezik abban, hogy a lencse hely hagyása nemcsak a trauma nagyságától, hanem az életkortól is függ. Idősebb korban ugyanis a zonulák erőssége csökken. A legtöbbször antero-posterior irányú compressio miatt a zonulákra ható erő nagyobb, mint azok rugalmassága és ereje, s ezért részlegesen, vagy teljesen elszakadnak. A luxatio lentis igen gyakran jár együtt sec. glaucomával, de kialakulásának pontos mechanismusát még sem ismerjük. Egyes esetekben közvetlenül a sérülést követően, máskor pedig évekkel a sérülés után alakul ki a magas szemnyomás. Az irodalomban csak elméletekről olvashatunk. Friedrich szerint a glaucoma oka a csarnokvíz kóros hydrodinamikája, mely a lencse helyhagyása miatt, valamint a csarnokzúg esetleges sérülése következtében jön létre. Heine a trauma hatására létrejövő neuroocularis változásokat tartja a glaucoma okának. Szerinte ugyanis a szem az ilyenkor keletkező súlyos tensio ingadozást már nem tudja autonóm regulatióval szabályozni. Tönjum a csarnokzug deformálódását, a trabeculumok atrophiáját, és az azokon felrakódó pigmentet teszi felelőssé a glaucoma keletkezéséért. Részletesen tárgyalja azt is, hogy az elülső csarnokba került üvegtest hyaluronsav tartalma és annak tömege csökkenti az elfolyást. Véleménye szerint a secundaer glaucoma kialakulásáért mindezen okok felelőssé tehetők. Az irodalomból arra sem kapunk pontos választ, hogy miért fog a magas tensio egyik esetben korán, máskor csak később kialakulni. Klinikánkon 15 év (1955 jan. i-től 1969. dec. 31.-ig) alatt 34 esetben fordult elő a lencse luxatiója. A helyéről teljesen leszakadt lencséket vettük csak figyelembe. Nem soroltuk ide azokat az eseteket, amikor súlyos perforáló sérülések kapcsán került a lencse az üvegtestbe, a csarnokba, vagy a kötőhártya alá. A 34 betegből 23 sérült favágás közben, 6 betegünk esetében a luxatiót állatok okozták. Verekedés közben luxalódott 5 betegünk lencséje. A sérülés okai és körülményei érthetővé teszik, hogy betegeink többsége férfi volt, összesen 27. Mint már említettük, a luxatio az életkortól is függ, mert idősebb korban a zonulák tartóképessége csökken. Betegeink többsége is (összesen 20) 60 évnél idősebb volt. A 40-ik éven túl volt 13, és csak 1 beteg volt 40 évnél fiatalabb. Az antero-posterior irányú erőbehatás következtében a lencse legtöbbször az üvegtestbe kerül. Betegeink közül ez 27 esetben fordult elő. A csarnokba csupán 5, a conjunctiva alá pedig 2 alkalommal került a lencse. Megvizsgáltuk azt is, hogy keletkezett-e sérülés után glaucoma és mikor ? Az 1. táblázat mutatja, hogy 34 betegünk közül 5 gyógyszeres kezelésben részesült, 14 esetben műtétet végeztünk, 15 sérült sem gyógyszeres, sem műtéti kezelést nem igényelt. Secundaer glaucoma legtöbbször közvetlenül a sérülést, 5 Szemészet 65
