Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-03-01 / 1. szám
számára jól mérhető értékeket jelent. Az igen nagyfokú érzékenység egyben a mérési körülmények fokozott pontosságát, az eszközre vonatkoztatva pedig a nagyfokú sérülékenységet jelenti. Az elektronsokszorozó vázlatos rajzát az 5. ábra egy átlagos, spektrális érzékenységi görbét a 6. ábra mutat. Az érzékenységi görbe a szem érzékenységi görbéjére emlékeztet. A szubjektív kiértékelés szempontjából előnyt, mérési szempontból hátrányt jelenthet pl. a Hgb 02 vörös felőli abszorbciós értékének meghatározásánál. Reflektometria Klinikai vonatkozásban a reflektometria a fundus reflektometriáját jelenti. Az elnevezés nem szerencsés, onnan ered, hogy a pupillán bevetített és a fundusról visszavert fény mérésével összefüggő kérdésekkel foglalkozik. Elméletileg a tükör felületéről visszavert fény esetében is van abszorbció és a korom felületéről is van reflexió. A fundusrefiektometria lényegében a retina és chorioidea, mint optikai anyag szelektív vagy komplex mérése adott hullámhosszúságú fények használatával. Méréseknél a szükségképpen jelentkező tucatnyi zavaró körülmény befolyásoló hatását maximális mértékben ki akarjuk küszöbölni, és elsősorban nem abszolút számértékek, hanem statisztikus-differenciális adatok meghatározására törekszünk. Az áteresztőképesség mérőszámát gyakran ennek reciprokában, az optikai sűrűség formájában adják meg. E mérőszám a retina-chorioidea vastagság kétszeresére vonatkozik, magában foglalva a pigment-epithelt is. A mérőfény a scleráról visszaverődik, így ugyanazon rétegeken kétszer halad át. Az áteresztőképesség változás oka fizikai (rétegvastagság változás) vagy kémiai (a vér oxigenizáltsági foka, a szérum adalékolt festékanyagai, saját szelektív fényelnyelő képesség stb.) lehet. A mérőberendezések kivételes esetekben igen egyszerűek (Bunsen-fotometer), gyakrabban igen bonyolult, zömében elektronikus erősítő, esetleg regisztráló berendezésekkel kiegészített fénymérő eljárások. Mérési bizonytalanságok Alapvető fontosságú annak eldöntése, hogy az áteresztőképesség változása fizikai vagy kémiai eredetű-e? Ezt egy mérésből, helyesebben egy bizonyos fajta mérésből megállapítani nem lehet, de többféle mérési elrendezéssel, összehasonlító mérésekkel már igen. Ha látóbíbor meghatározás a mérés célja, akkor az egyes méréseket a vizsgáló fény hullámhosszának, A-nak változó beállítású sorozatával végezzük. Az ismert haranggörbéhez hasonló rajzú áteresztési görbét kapunk. Ha egy másik méréssorozattal a regenerált rhodopsint mérjük úgy, hogy a fénnyel magával halványítást lehetőleg ne végezzünk (gyors mérés!), és ezt az újabb haranggörbét előbbivel párhuzamba állítjuk és azt tapasztaljuk, hogy a két görbe abscissa értékeinek differenciája azonos, úgy feltehetően rhodopsin meghatározás történt. Az összehasonlítási alap ilyen esetben az in vitro mért haranggörbe. Fizikai okokból eredő rétegvastagság változás (gyógyszer, pangás stb.) esetén a változó hullámhosszal mért mérések, a mindig jelen ievő rhodopsin következtében előbbi mérésekhez hasonló eredményt adhatnak. Szerencsés a helyzet, ha ilyenkor a reakció folyamatok ellentétesek: a látóbíbor áteresztőképessége, minthogy a mérések folyamán egyre több fény éri növekszik, a mérendő rétegvastagságé viszont, pl. pangás következtében várhatóan csökken. Nehezen értékelhető a pigmentepithel feltehetően konstans, de valójában csak indirekt módon mérhető abszorbciós szerepe. A mérési alapbeállítások 59
