Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-05-01 / 2. szám
határon túl, nem valószínűsít nagyobb mértékben koraszülött hátteret. A kettő vonatkozása fakultatív. A valószínű arány e csoportban: 70 :30°/o. A többi csoportban kisebb. A nemek arányában az anisometropiát, a koraszülöttséget, ill. a kettő együttes előfordulását tekintve értékelhető eltolódást nem találtunk. 8. Mivel beteganyagunkban sok a koraszülött, mint ilyenkor általában, gyakran észleltünk szemészeti és egyéb fejlődési rendellenességeket. Táblázatunkba nem foglaltuk be azon 5 egypetéjű ikerpár adatait, kiknél mi is azt a megfigyelést tettük, hogy a nagy fokban myopiás szemek refractiója — esetenként „tükör”-( „anti”-) asvmmetriája [28, 33, 36] — jóval meghaladja a homozygota ikerpároknál szokványos 2,0—2,5 D különbséget [28, 30, 31, 38]. 9. A kancsalságot illetően: megfigyeléseink fedik azt a nézetet, mely szerint a divergens strabismus kóreredetében jelentős szerepet játszik az A. [13, 35]. Bár legtypusosabb formájánál az esotropia látszik jellemzőnek. A kancsalság sem feltétlen tünet. 10. Csaknem valamennyi esetünkben, a refractio mértékétől, jellegétől és asymmetriájától és a kancsalságtól függetlenül, az A.-ban domináló kóros szem nagymértékben tompalátó és excentricusan fixáló volt. (U. is. csak lényeges refractiós különbségeket vettünk figyelembe még az ún. refractio-asymmetriák (IV. Csop.) keretében is. Adataink számszerűségét két hibaforrás torzíthatja: 1. nem a koraszülöttek között kerestük az A.-t, hanem fordítva, 2. főként kancsal beteganyagot néztünk át, mely ennek gyakoriságát bizonyosan valamivel nagyobbnak jelzi. Csak olyan eseteket dolgoztunk fel, hol a koraszülöttségre biztos anamnestikus adat volt, ill. arra, hogy koraszülöttség nem állt fenn. Megbeszélés Az A. és a praematuritas kapcsolatára direct adatot az irodalomban nem találtunk. Mégis, megfigyeléseinkhez közel állnak Weelcers és mísa-inak [37, 38] egyes észlelései; elsősorban az a közleményük, mely szerint „a koraszülöttek rövidlátása az egypetéjű ikrek refractio-különbözőségének factora”. E különbözőség A.-nál nekünk (és másoknak is) feltűnt: 1. előbb. Az is, hogy ez nem vonatkozik a hypermetrop oldalra, ill. az A. hypermetrop variánsaira (V., VI. Csop.). Badtke [3, 30] az A.-t fejlődési rendellenességnek tartja. Itt közölt észleléseink is ezt támasztják alá. Adataink alapján ui. kétségtelennek látszik, hogy e fénytörési rendellenességű egyének jelentős száma idő előtt megszakadt, feltehetőleg kóros terhességből származik. Koraszülötteknél, vagy alacsony testsúllyal születetteknél [27] gyakori a különböző fejlődési rendellenesség; jelentős számban a szem és a központi idegrendszer vonatkozásában [27]. A nagyfokú rövidlátás [38], de a túllátás is [1, 38], ill. ezek halmozódása [34] bizonyos betegségcsoportokban stigmatisatiót jelent. Ez az A.-ra méginkább vonatkozik, hol a kórosan nagy fénytörési rendellenesség, kóros mértékű refractio-asymmetriával társul. így ezt koraszülöttséggel járó egyik fejlődészavarnak foghatjuk fel, melynek eredete magát a koraszülöttséget előidéző tényezőkben keresendő. Bár a prae-, ill. dvsmaturitas és az ezekkel járó különböző mentalis és somatikus aberratiók oka általában ismeretlen marad, számos factorral magyarázhatók. Szóba jönnek mindazon — gyakran subtilis — környezethatások, teratogen befolyások, melyek a morphogenesis során meghaladják az embryo érzékenységi küszöbét [14] és kyemopathiát okoznak. Bizonyos fejlődési rendellenességek kísérletesen is, phaenocopiák formájában létrehozhatók. Itt utalunk Gruber [17], Vogel [42], Becher [5], Fraser [14], Töndury [41], Badtke [3, 4], Theiler [40], Degenhardt [9], Goerrtler [15, 16], Lund [23, 24], stb. és munkatársaik kísérletes, ill. összefoglaló munkáira. 143
