Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-05-01 / 2. szám
A kóros, korán megszakadó, dysmaturus magzatokkal járó terhességek közül az ikerterhességnél nem ritka az A. Ez homozygota ikreknél — ha nem is typusosan — általában concordans (1. előbb), heterozvgotáknál discordans: azaz csak egyik gyermek anisometrop. Úgy észleltük, hogy normális terhességből származó A. eseteiben nincs lényeges különbség a fejlődési zavarok frekvenciájában. Az a congenitalis A.-forma, mely a praematurusoknál is a legjellemzőbb, 3 sajátosságot mutat: 1. magát a refractio-zavart, 2. a convergens kancsalságot és a 3. bal oldali megjelenést. Ez a trias nem-koraszülötteknél is mutatkozhat, de 70%-ban koraszülöttséghez kötődött. Ha tekintetbe vesszük a praematuritas 10—11%-os magyarországi gyakoriságát és azt, hogy hazánkban valószínűleg a kissé balra tolódott Scheerer—Beetsch-f. görbe érvényesül a populatio refractio-megoszlásában, kb. +0,75 D maximummal, akkor az A. és koraszülöttség kapcsolatát feltétlenül szignifikánsnak tekinthetjük. De megjegyzendő: a fénytörési zavar ilyen esetekben mindig olyan, hogy egyik oldali nagyfokú myopiához, a másik oldalon emmetropia vagy enyhe hypermetropia társul. (Kisebb-nagyobb astigmatismus nem jön számításba). Amennyiben a myopia nem nagy mértékű, vagy ha nagyobb fokú myopia kisebbel társul, ez a szignifikancia már nem olyan feltűnő. Kevés nagyfokú hypermetropiához kapcsolt kisfokú myop esetünk van vélemény-adásra, így csak megjegyezzük: mindnél jobb oldali volt a kóros szem. A bal oldaliság nem volt jellemző typusos A., de normálisan kihordott terhesség esetében sem. Kisebb fénytörési különbözőség esetében a kancsalság formája, és a lateralisatio nem mutatkozott jellemzőnek. A refractio anomáliájára vonatkozólag nehéz eldönteni, melyik A.-forma ,, kórosabb” : az azonos jellegű nagyobb, vagy a felemás jellegű kisebb fénytörés-különbségű, ill. melyik ametropia-typusok találkozása. A két oldal refractio-differentiája — úgy látszik — bizonyos határokon belül lényeges, de mivel a nagyfokban myopiával járó forma hasonlíthatatlanul gyakoribb — legalábbis a mi beteganyagunkban és valószínűleg Magyarországon is (faji eltérések 1, 26, 29) —, mint a hypermetropia felé tolódott csoportokban, nincs kellő összehasonlítási lehetőségünk. Weekers és mtsai [38] idézett közleménye a rövidlátás szerepe mellett szólhat, de a mindkét szemükkel kb. egyforma mértékben myopiás, jó binocularitású egyének közt a koraszülöttség lényegesen ritkább. Bár A.-nál is előfordul törési myopia [39], általában tengelymyopia a jellemzőbb [13], gyakran myopiás fundussal, esetenként kisebbnagyobb exophthalmusszal. A strabismus és A. együttes előfordulására sok adat van. A kettő közti causalis vonatkozást nem minden szerző ismeri el [6, 18, 42] és azt sem, hogy ez az aniseiconiával lenne kapcsolatos, ui. tengely - anisometropiánál nincs aniseiconia [1, 19]. Egyébként 6° feletti képnagyságkülönbség sensomotorosan: anisophoriával, a fusio anisovalentiájával stb. [1, 30] nem is compenzálható. Jelen kórképnél is találkozunk mindazon feltevésekkel, melyekben általában a strabismusok okát látják. Itt jobban előtérbe kerül az orbitalis asymmetria szerepe. Ez pedig A.-nál számos szerző érdeklődését keltette fel. Adataik azonban nem egyértelműek. Nem tisztázott, hogy miiven formájú orbita (chemaekonchiás, hypsikonchiás stb.) kapcsolatos bizonyos ametropiákkal, milyen életkorban milyen a szemgödör formája [11, 12, 26] és ennek milyen kapcsolata van a szemizom-functiókkal. Mivel az anthropologiai adatok igen nagy egyéni, továbbá faji, nem-beli normális széttérésről adnak számot [12, 26] bizonyító adat ilyen vonatkozásban nincs. A rtg-diagnostica pedig az orbita vonatkozó indexeiről nem nyújt felvilágosítást, holott néha óriási különbség van a bulbusok nagysága között. Még nehezebb az a kérdés, miért van az említett lateralisatio? Unemma és munkatársai [43]. 144
