Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 4. szám
Szemészet 109. 290—299. 1972. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye Ismételt transplantatiók alkalmával eltávolított korongok histochemiai vizsgálata dystrophia corneae maculosa esetében SÜVEGES ILDIKÓ és ALBERTH BÉLA Franceschetti és Streiff 1936-hun új betegségekre terjesztették ki a keratoplastica indicatiós területét: a familiaris, öröklődő szaruhártya-dystrophiákra. Bár kétségtelen, hogy már E. Fuchs (1901) és Ascher (1922) végzett keratoplasticát e betegségek miatt, mégis Franceshetti és Streiff volt az, aki mint egyetlen célravezető therapiás beavatkozást következetesen végezte a degeneratiók mindhárom formája esetén. Utána többen számoltak be jó eredményekről (von der Heydt, Hartmann és Morax), de legalább ugyanennyien végeztek sikertelen transplantatiót is. A későbbiek során az az álláspont alakult ki, hogy a dominánsán öröklődő dystrophiák (deg. corneae reticulata, deg. corneae granulosa) eseteiben eredményesen végezhető corneatransplantatio, míg recessiv formák esetén (deg. maculosa) az átültetés eredménytelen. A keratoplastica technikájának fejlődésével Kanter a Német Szemorvostársaság ülésén 1948-Ъап újra felveti a corneatransplantatio lehetőségét a macularis dystrophiák gyógyítására is. Ugyanitt Velhagen egy eredményes esetről számolt be. Fleischer betegének egyik szemén eredményes, a másikon eredménytelen keratoplasticát végzett. Hughes 1960-ban a keratoplasticát $6%-ban eredményesnek tartja hereditaer degeneratiók esetén. Blagojevic és mtsai Groenouw typusú dystrophia gyógyítására lamellaris átültetést ajánlanak. Tekintettel arra, hogy a macularis degeneratio miatt végzett átültetés nem mindig eredményes, felvetődik a kérdés, lehet-e már operált szemen még egy, vagy esetleg több transplantatiót a siker reményében megkísérelni. Az ismételt transplantatióval eltávolított, elszürkült korong szövettani vizsgálata pedig választ adhat arra, hogy miért lett eredménytelen az első átültetés ? Morgan szövettani és elektronmikroszkópos tanulmányában leszögezte, hogy macularis dystroph iában a keratocytákban savanyú mucopolysaccharida (továbbiakban: MPS) hypersecretio mutatható ki, mely később a rostok között is lerakodhat. Cikke végén megjegyezte, hogy a tanulmány befejezésekor sor kerülhetett az időközben ismételten elvégzett transplantatio következtében eltávolított korong szövettani vizsgálatára. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy a transplantált cornea-szövetben is fokozott mennyiségben található savanyú MPS. Klinikánkon az első cornea transplantatiót familiaris dystrophia esetében 1959-ben végeztük, sikerrel. A betegnek kézmozgás látásról 0,25 visusa lett és maradt az utolsó ellenőrzés idejéig (műtét után 3 év). Azóta több beteget operáltunk. Jelen munkánkban ezek közül kettőt emelünk ki. E két betegen az elszürkült transplantatum miatt újabb keratoplasticát végeztünk. Egyik beteg szemén négy, a másikon két műtétre került sor. Ügy látszott, hogy az átlátszatlanságot az okozta, hogy az eredeti betegség ráterjedt a korongra. Ezek után kézenfekvőnek látszott ismételt keratoplasticát végezni. Az első betegen 1 évvel korábban más klinikán végezték el az első transplantatiót. A műtét után 2 hónappal a kezdetben kialakult jó látás egyre inkább csökkent. Réslámpás vizsgálattal a beültetett transplantatum hegvonala alig 290
