Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 4. szám
Eset Szondázás szám 1 X 2 X 3X 4 X 5 X Átlaga 1955—1963 1. (Bowman-sondával) .......... 81 66 81,5% 10 12,4% 4 4,9% 1 1,2% — 1,26 1964-1969 II. (Kanül-sondával)............... 182 158 86,8% 20 n,o% 2 1,1% — 2 1,1% 1,18 nál, vagyis 30%-nál nagyobb annak a valószínűsége, hogy a különbséget véletlen okozta. Az említett 11 közleményben talált adatok alapján szerzők szerint kiszámítottam, hogy eseteikben mennyi volt a gyógyuláshoz szükséges sondázások átlagszáma és hogy eseteikben mennyi volt az egyszeri, és a kétszeri sondázásra gyógyultak százalékos aránya. Az egy könnylevezető útra jutó sondázási átlagszám — szerzők szerint — 1,22 és 1,56 közt volt. Összesítésben, a 11 közleményben szereplő 2055 sondázásra gyógyult eset sondázási átlagszáma 1,41 volt; egyszeri sondázásra 1517 eset, azaz 73,8% (szélső értékek: 52,6%—86,5%) gyógyult. Kétszeri sondázásra vonatkozó számszerű adatot all közleményből csak 9-ben találtam. 1853 esetből 338, azaz 18,2% (szélső értékek: 9,1% — 38,9%) gyógyult a második sondázásra. Az első két sondázásra az 1853 esetből 1690, azaz 91,2% (szélső értékek: 87,4%—95,8%) gyógyult meg. Megbeszélés és következtetés A Bowman-sondával való sondázással és a kanülsondázással elért eredményeink közt különbség van a kanülsondázás javára. A kanülsondázással elért gyógyulások sondázási átlagszáma eseteimben a fellelhető irodalmi adatokkal összevetve a legkisebb volt, és mind az egyszeri kanülsondázással, mind az első két kanülsondázással elért százalékos gyógyulási arányszám pedig a legmagasabb százalékú volt. A jó eredmények — megítélésem szerint — nemcsak a kanüllel való sondázásnak, hanem az általam követett és a következőkben ismertetett methodikának is köszönhető. A fecskendőbe az 1,5 ml jelzésig néhány csepp viscosa szemcseppet tartalmazó physiologiás konyhasó oldatot teszünk és a folyadékoszlop fölött 0,5 ml levegőoszlopot hagyunk. (Antibioticumot csak akkor teszünk a folyadékba, ha a váladék mennyisége vagy a gyulladás jelentős; ebben az esetben legkevesebb 5 napig naponta 5—26-szori cseppentéssel folytatjuk az antibioticummal a kezelést. A könnylevezetőutak működésének helyreállta után rendszerint megszűnik a váladékozás és a gyulladás. Ha nem, akkor a kitenyésztett kórokozó érzékenységének megfelelő kezelést alkalmazunk.) Ha a könnytömlő megnyomására egyik könnyponton sem ürül váladék, akkor az alsó könnyponton át, ha csak az egyik könnyponton ürül váladék, akkor a másik könnyponton át vezetjük be a fecskendőre illesztett kanült. A kanül bevezetése után mindjárt fecskendezünk. Részben azért, hogy a folyadéksugárral is biztosítsuk a kanül útját és az esetleges váladékot kifecskendezzük, részben pedig azért, hogy az esetleges könnycsövecske elzáródást a folyadékoszlop mozdulatlanságából és a levegőoszlop összenyomhatóságából megállapíthassuk. Igen sokszor, de — a tapasztalat szerint — mégsem elégszer hangoztatott fontos szabály, hogy a kanülsonda végét a könnytömlő bejáratában gyakran meglevő szűkületen, vagy elzáródáson keresztül böködő mozdulatokkal a tömlő nasalis faláig el kell vinni. 281
