Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 4. szám
Szemészet 10Э. 271—277. 1972. Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Szérumfehérje-vizsgálatok súlyos lefolyású herpes zoster ophthalmicus esetében TBUX ERZSÉBET és VERES JUDITH Az utóbbi években gyakoribbá vált a herpes zoster előfordulása. A betegség szemészeti vonatkozásait Leuenberger 110, Orr 67, Radnót és mis 41, Thomann 103, Scheie 93 beteg kapcsán ismertetik. 1971-ben Denis—Lasalle és munkatársainak elsőként sikerült zoster vírust izolálni herpes zoster ophthalmicusban szenvedő beteg csarnokvizéből. Egyre több szerző tesz említést ún. secundaer herpes zosterről, mely egyéb súlyos általános betegség, mint például vérképzőrendszeri megbetegedések, rosszindulatú daganatok kapcsán lép fel. Wright és Wiener szerint kétszer annyi carcinomás betegszik meg herpes zosterben, mint az egyébként egészségesek. Súlyos általános állapotban, alacsony immunglobulinszint, vagy az immunválasz megváltozása esetén a szervezet a vírusfertőzésre fogékonyabb, a betegség lefolyása pedig súlyosabb lehet. Dódén 64 éves férfi betegénél, aki Brill — Symmers-féle syndromában szenvedett, herpes zoster lépett fel a trigeminus 1. és 2. ága mentén. Az alsó és felső szemhéj, a kötőhártya és sclera egy része nekrotizált, a teljesen szétesett szaruhártyán át a lencse eltávozott. Blodi megemlíti, hogy neoplazmában szenvedő betegnél minden vírusfertőzés végzetes lehet. Egy Hodgkin-kórban szenvedő 5 éves fiúbetegnél 9 hónappal a halál előtt olyan súlyos lefolyású herpes zoster ophthalmicus lépett fel, hogy a szemhéj nekrotizált, a szaruhártya perforált és a perforációs nyíláson a lencse, valamint uvea és retinarészek távoztak, a kép az evisceráció utáni állapothoz volt hasonló. Másik, 55 éves férfi betegnél a herpes zoster ophthalmicus conjunctivitisszel és felszínes keratitisszel kezdődött, végül a szaruhártya perforált, a felső szemhéj pedig nekrotizált. A betegnél fél évvel a zoster után chronikus leukémiát állapítottak meg. Eichholtz közleményében 2 súlyos lefolyású zosterről számol be. Egyik betege, aki csontvelőelégtelenség miatt tartós Cortizon kezelésben részesült herpes zostert kapott, mely a cornea perforációjával végződött. 2 hónap múlva a betegnél ellenoldali orbita tumort diagnosztizáltak, mely szövettanilag malignus reticulosisnak bizonyult. Másik betegénél egy 10 éves kislánynál, aki lymphoid leukémia miatt hosszantartó Cortizon kezelésben részesült, 2 héttel a halál előtt lépett fel haemorrhagiás nekrotizáló zoster a trigeminus 1. ága mentén. Berlin és Campbell felvetik az emberről emberre átvihető — exogen herpes zoster lehetőségét. Kórházukban ugyanazon az osztályon 1 hónap alatt 4 — egymással közvetlen kapcsolatban álló egyén fertőződött herpes zosterrel, kettő közülük előzőleg prednisolon kezelésben részesült. Radó és munkatársai is közöltek egy házi járványt, ahol 6 herpes zosteres beteg közül 5 közös kórteremben feküdt, többen közülük előzőleg más okból corticosteroid kezelésben részesültek. E szerzők kiemelik, hogy ezen betegek mind csökkentebb értékűek voltak immunológiai szempontból — vagy az ellenállóképességük volt csökkent, vagy subnormalis immunológiai faktorokkal rendelkeztek, vagy előzőleg immunszupresszív szereket kaptak. Klinikánkon az utóbbi évben egy ritka súlyos lefolyású herpes zoster ophthalmicust észleltünk, a betegség hátterében malignus általános megbetegedést kimutatni nem tudtunk, megvizsgáltuk azonban a beteg szérumfehérje 271
