Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 3. szám
1. A klinikai vizsgáló módszerek (5. ábra) igénybevételére csak a beteg gondos kikérdezése és szemvizsgálata után kerül sor. Nem egy esetben a részletes és pontos anamnesis felvétele hozzásegíthet a korai kórisméhez, ez pedig az idejében elkezdett gyógykezeléshez. Az esetek többségében az anamnesis és az általános klinikai tájékozódás után igénybe vesszük a fogász, a für-orr-gégész, a rheumatologus, a neurológus, az urológus, a gynecologus, a dermatologus és különösen az allergologus szaksegítségét. 2. A paraklinikai vizsgálatok (6. ábra) kiegészítik a felsorolt specialistákkal történt konzultációt. Több száz betegünk uveitisének aetiologiáját kutatva kiderült, hogy az esetek zömében gócfertőzésből kiinduló allergiás pathomechanismus útján fejlődött ki az uveitis, amelynek túlérzékenységi reactiói főként a „késői typus” szerint jelentkeztek. Bizonyos, hogy ha az allergiás uveitissel szemben sikeresen akarunk fellépni, első teendőnk az antitestek kimutatása, amire többféle módszer ismeretes. A) A bőrpróbák. A legegyszerűbb eljárás, de nem teljesen megbízható. A bőr viselkedése ugyanis az egyéni érzékenységen kívül a korral is változik. Ezért a bőrpróbák alkalmazása csak akkor tekinthető diagnostikus értékűnek, ha a positiv cutan-próba általános és szemtünetekkel jár együtt; ilyenek: a cornealis praecipitatumok szaporodása, a szemfenéken friss vérzések megjelenése stb. B) Serologiai vizsgálatok. Mint minden immunpathologiás történésnél, így az uvea mikrobás antigen-antitest reactiói esetében is a serumban és a esarnokvízben specifikus antitesteknek kell megjelenniük, amelyek a szokásos módszerekkel kimutathatók. a) Csarnokvíz serologia. A csarnokvíz és serum antitest titerének összehasonlítása útján lehet arra következtetni, hogy a mikroba-allergiás gyulladásos folyamat kizárólag a szemben zajlik-e le, avagy az antitestek az uveitistől függetlenül a vér útján passive kerültek-e a szembe. Witmer módszerével, továbbá volt munkatársaim: Bozsóky és Laffers vizsgálataival sikerült bizonyos uveitisek esetében demonstrálni a szemben lezajló immunológiai folyamatot, amint erről már több helyen beszámoltunk. b) A papír- és immunelektrophoresis. A csarnokvíz és serum serologiai, bacteriologiai és cytologiai vizsgálata mellett a serum-fehérjék változása is kimutatható immunokémiai módszerekkel. Dieckhues és Bőké heveny, recidiváló és idült uveitis 203 esetében papír-elektrophoresises analysis alapján azt találta, hogy lehetnek különbségek az elektropherogrammban: dysproteinaemia formájában. A serumfehérje képe még további componensekre bontható szét az immunelektrophoresis révén, amely a papírelektrophoresisből fejlődött ki. Ezekről a vizsgálatokról Backhausz Richárd bizonyára sok érdekes adatot fog közölni. VI. Therapia Ar. endogen uveitisek aetiologiájának kiderítése a leggondosabb kutatás, az összes szóbajöhető klinikai és paraklinikai vizsgáló módszerek igénybevétele ellenére ez idő szerint csak az eseteknek mintegy 50%-ában eredményes. Ezért sem therapia elkezdésekor, sem később, ne tévesszük soha szem elől, hogy az uveitis nem különálló betegség valamely egyébként egészséges szervezetben, hanem csak része az általános megbetegedésnek. Az endogen uveitisek therapiája: 1. helyi, 2. általános és 3. sebészi kezelésből áll. 7. ábra. Az endogen uveitisek helyi kezelése MYDRIATICUMOK 1% atropin csepp és kenőcs 0,2% scopolamin csepp 1% tonogen csepp Erős szemfájdalom esetén 2 ml 4% novocain + 1,6 i STEROID THERAPIA Cseppek Kenőcs Subcon j uncti valis Para-, ill. retrobulb. inj. formájában 70% alkohol retrobulb. inj. 1. A helyi kezelés során (7. ábra), bármilyen eredetű is az uveitis, a legfontosabb a pupilla tágítása, vagyis minden rendelkezésünkre álló módon biztosítani kell a mydriasist, nappal 3—6 ízben 1% atropin- vagy 0,2% scopolamin-, vagy 3-as csepp becseppentésével, éjszakára 1 % atropin kenőccsel. Mindenáron el kell kerülni a synechiák képződését és a pupilla occlusióját. Tudjuk, hogy minden gyulladás, még a legszerényebb esetén is, megvan a tendencia a synechiák kialakulására, ha a kezelés nem eléggé éber. A mydriasist is elősegíti a gyulladás csökkentésével a helyileg adott corticosteroid készítmény, amely a szembetegségtől függően csepp, kenőcs, subconjunctivalis vagy para-, ill. retrobulbaris injectio formájában alkalmazható. Közismert a steroidok közvetlen hatása: a kórosan fokozott érfalát járhatóság normalizálása, a sejtkivándorlásnak, a fibroblast-képződésnek, a hajszálérkitágulásnak és burjánzásnak gátlása stb. így a helyi steroid kezelés különösen alkalmas arra is, pl. hogy az uveitisek aetiologiájának kutatá228
