Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
mint ollóval. Ha azonban a csarnokvíz idő előtt elfolyik, nem érdemes az ilyen módon való befejezést erőszakolni, mert a kés az irist és a cornea hátsó felszínét is sérti. Ilyenkor jobb tompa végű ollóval, inkább kissé scleralisan befejezni a sebkészítést. A sérült endothel praedisponálja a corneovitralis összetapadást, összenövést (Vucicevic). Az összetapadás pedig gátolja az endothelhiány záródását. A teljes értékű endothel kialakulására vonatkozólag különféle vélemények ismeretesek. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy a hiányt rövid időn belül befedik az endothel sejtek. Ez azonban a sejtek megnyúlása, megnagyobbodása által következik be. Chi, Teng és Katzin azt látták, hogy 4 órával az endothelsértés után kezdenek a sejtek megnyúlni. A lekapart rész szélén különösen nagyok lettek. Ezeken kívül helyezkedett el az oszló sejtek zónája, majd a szélen a normális endothel sejtek. A mitosis 24 órával a beavatkozás után kezdődött. A mitotikus alakok 96 óra múlva tűntek el. Azután csak amitosist figyeltek meg, de ezt hetekig. Honegger szerint 48 óra alatt létrejön az endothelisatio. A sejtek között azonban csak laza, primitív összeköttetés van. Teljes értékű endothel csak hónapok múlva alakul ki. Cogan szerint gyors az endothel gyógyulása, de csak akkor, ha a Descemet sértetlen. A 6 hónapon belül kialakuló hkp több féle módon lehet a műtét következménye. Ha az endothelfosztott területhez azonnal üvegtest tapad, ez meggátolja az endothel takaró helyreállását. Ha közvetlenül a műtét után nincs corneovitrealis kontaktus, a hátsó abrasio területe rövid idő alatt megszűnik, de területében hosszú ideig nem teljes értékűek a sejtek. A sérülékeny endothel és az üvegtest között létrejöhet később érintkezés, és a sejtek gyorsan károsodnak. Az így kialakuló hkp közvetve szintén a műtét következménye. Leahey szerint az ép endothel károsodása is létrejöhet hosszabb üvegtesti kontaktus hatására. Ha a műtét következtében corpus-csarnok alakul ki, vagy üvegtesti kötegek tapadnak a sebvonalhoz vagy a cornea hátsó felszínéhez, szintén kialakul hkp, még akkor is, ha az endothel sértetlen. Ez utóbbi eset ugyan ahg valószínű, komplikált műtétkor ritkán maradhat intakt az endothel. Mindenesetre a hályogműtét üvegtesti komplikációinak a veszélyére hívja fel a figyelmet az az adatunk, amely szerint hkp-s eseteink 16%-ában volt műtéti corpus-veszteség vagy corpus-csarnok. A késői esetek már nehezen írhatók a műtét rovására. Hiszen gyakran csak évek múlva kezdődik a hkp. Nagyon kézenfekvőnek tűnt, hogy ahol egyéb, endothelt károsító tényező nem található, az üvegtest változásában keresendő az ok. Nem biokémiai változásokra gondolunk itt, hanem elsősorban helyzetváltozásra. Ezért nagyszámú aphakiás szem üvegtestjének helyzetét figyeltük hosszabb időn keresztül (Zajácz és Kovács). Az találtuk, hogy az egyszerű és a komplikált corpushernia egyaránt képes elődomborodásra és visszahúzódásra is. Ez a jelenség nemcsak közvetlenül a műtét után figyelhető meg, hanem hónapokkal, sőt évekkel később is. Létrejöhet tehát corneovitrealis kontaktus hosszú idővel a műtét után. Az üvegtest állandó nyomásával károsíthatja az endothelt, ugyanakkor ideális környezetétől a csarnokvíztől részben elzárva, a cornea'táplálkozási zavarát is okozza. Ha ez az állapot tartós, kialakul a hkp. A cornea hkp-s elváltozásainak mintegy 30—35%-a tehát a hályogműtét következménye. Tapasztalataink felhívják a figyelmet a műtét igen gondos végrehajtására. Fontos a jó műtéti előkészítés, a szem hypotonizálása, az üvegtesti sérülés vagy veszteség elkerülése. Az endothel kímélésére hangsúlyozottan kell gondot fordítani. Előnyösebb a kerek pupilla, melyen keresztül kisebb fokú és területű az üvegtesti herniatio. Az intracapsularis lencsekivonás kevesebb cornea és üvegtesti sérüléssel jár, mint az extracapsularis. 60
