Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-08-01 / 3. szám
Szemészet 108. 176—186. 1971. A Hajdú-Bihar Megyei Tanácskórház (igazgató : Pinczés László) Szemosztályának (főorvos : Molnár Lajos) közleménye Újabb adatok a bulbus stabilisationához MOLNÁR LAJOS A refractio értékének változása összefügg a szemgolyó fejlődésével s ezért növekedési jelenségnek fogható fel. Kialakulását befolyásolják a lencsének a szemben elfoglalt positiója, a csarnok mélysége, a törőközegek törésmutatói stb. A szem fénytörése mégis elsősorban a cornea- és lencsetörő-erőből, illetve a bulbus hosszátmérőjéből adódik. A cornea görbületi sugarát Schemer olyan üveggolyóval mérte meg, melyen ugyanazon tárgy egyező képe tükröződött. Helmholtz, Javai, Schiötz, Sutcliffe ophthalmometerrel, Vries Javal-féle keratometerrel vizsgálták. Erggelet a stereocomparatort, Gullstrand a fényképezési eljárást alkalmazta, melyet Berg tovább tökéletesített. Bjerke, Dalén a lencse-törőerőt hullaszemeken mérték. Adamük és Woinow, Helmholtz, Knapp, Mandelstamm és Ströhler, Rosow, Stadtfeldt a lencse elülső és hátulsó felszínének görbületi sugarát már élőkön vizsgálták. Averbach és Zeemann a Tscherning-féle ophthalmophakometert használták. Eredményeiket Trón újraértékelte. Enucleált szemen a lencse vastagságát Heine 3,0—5,0 mm között, Stadtfeldt 3,93 mm-nek, Pflugk 3,76 mm-nek, Merkel és Orr 4,0 — 5,0 mm között találták. Élőben Gernet 3,4 mm-nek, Luyckx fiúknál 3,7 mm-nek, lányoknál 3,6 mm-nek mérte. A törésmutatókat Abbé-féle refractometerrel és hasonló készülékek segítségével lehet meghatározni. A törőfelületek egymástól való távolságának megmérésére a Gullstrand-féle réslámpát és a corneamikroszkópot használták. Wessely és Zobel a kamra mélységét stereophotographiai úton állapították meg. Jaeger, Königstein, Weiss, Diekmann, Pflugk, Helmholtz, Seefelder, Favaloro, Sorsby és Sheridan, Ivanov a bulbus tengelyhosszát hullaszemeken vizsgálták. E direct mérések elég pontatlanok. Élőben való vizsgálata viszont csak az arra begyakorolt egyéneken és különleges berendezés birtokában lehetséges. Ilyen a Rushton-féle szubjektív eljárás, amikor sötét-adaptált szemen röntgensugarak segítségével állapítják meg a tengelyhosszt. E módszerrel Goldmann és Hagen, Stenström jó eredményt értek el. Dasevszkij készüléke réslámpából és photoapparatusból áll. A készített filmeken leolvasható a cornea görbületi sugara, a camera anterior mélysége, a lencse elülső és hátulsó felszínének görbületi sugara, a lencse vastagsága, fénytörése és a szem refractiója. Az egyes optikai elemek fénytörésének dioptriára való átszámítása speciális táblázat segítségével történik. Az ultrahang-methodust Mundt és Hughes, Baum és Greenwood, Nover és mtsai, Buschmann, Vanisek és mtsai, Ossoinig először csak diagnostikai céllal alkalmazták. Oksala, Yamamoto és mtsai, Franken, Kanki és mtsai, Otsuka és mtsai, Jansson, Sorsby és mtsai, Gernet, Luyckx, Gernet és Boateng, Franceschetti és Gernet, Franceschetti és Luyckx, Gernet és Franceschetti, Frydmann, Weekers és Grieten, Gernet és Hollwich, Luyckx és Weekers, Nover és Grote, Francois és mtsai, Nakajima és Kimura, Grignolo és Rivara, Friede és Ossoinig, Gernet és Olbrich stb. már ultrahang-echometriai úton élőben vizsgálták a széni tengelyhosszát, a lencse vastagságát, az üvegtest hosszát, a szem haránt- és verticalis átmérőit, valamint más paramétereit. Gernet és Franceschetti ezt a módszert anatómiai biometriának nevezik. A csak oculometriai úton meghatározható összetörőerő és refractio megmérését pedig functionalis biometriának. 176
