Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)

1971-06-01 / 2. szám

Murphy 1955-Ъеп számol be először ember esetén jó eredményekről. Azóta az általános érzéstelenítés majdnem minden területén használják, s erről mind a hazai, mind a külföldi irodalomban beszámolnak.

A Yiadril vénakárosító hatása közismert, ezért a Phizer Gyár Viadril-G nevű készítményét alkalmaztuk, melynek pH-ját 8,5 stabilizálták Glicocoll és NaHCOg segítségével. Esetenként még ennél is előfordul vénakárosító hatás. Jakab és mtsai szerint 1%-os concentrátio alatt azonban nem [3].

A Viadril-G 20—25 percig tartó hatást biztosít, mely a beadás után 4—5 perc múlva kezdődik. Hosszabb műtétnél 1 g-t adunk, mely 40—50 percig hat; ha a műtét elhúzódik, nagyobb adagot lehet adni. Ébredés a narcosis letelte után gyors, szinte észrevétlen, nyugodt, excitatio mentes. Émelygés, hányinger nem fordul elő. A steroidok előnye, hogy sem stress, sem shock hatásuk nincs, a parenchymas szervekre teljesen ártalmatlanok. A narcosis mélységét az adaggal fokozni nem lehet, csak elhúzódását. Az idős és rossz állapotban levő betegek számára a legkevésbé megterhelő narcosist biztosítja [1, 2, 8].

Eljárásunk a következő volt:

Az előkészített és műtőasztalra fektetett betegeknél a várható műtéti időtartamtól függően először beadtuk a Viadril-G-t úgy, hogy előzőleg a vénát pár cm3 Lidocainnal átmostuk, majd a készítmény adása után újabb Lidocaint fecskendeztünk be. Közben az assistensek a szemet műtétre előkészítették. A műtét megkezdésekor beadtuk a 250 mg Epontolt. A betegek azonnal aludtak, s mire az Epontol hatása megszűnt volna, akkorra már a Viadril-G hatott, így az Operateur munkája folyamatossá és zavartalanná vált. Ezen narcosis-formánál sem fordul elő légzésdepressio, műtét utáni hányinger, hányás. A betegek nyugodtan ébredtek és a műtét befejezésekor már be lehetett vinni őket a kórterembe.

Az előkészítés speciális jellegét az adja meg, hogy a betegek nagy része vagy igen fiatal, vagy idős. Nagyon lényeges a psyches felkészítés, mert az addig önmagát ellátó beteg látásának esetleges csökkenése, műtét utáni mozdulatlansága, a szem bekötöttsége komoly lelki megterhelést jelent. Ezek és a már meglevő psyches elváltozások mind kiválthatják az enyhe nyugatalanságtól kezdve egészen a comatosus állapotig az idegrendszeri reakciók széles skáláját. Ezt mindenképpen igyekezni kell elkerülni a beteg enyhe sedálásával, a környezet helyes megválasztásával, az oxygenisatio biztosításával, a neuroendocrin rendszer substitutiós therapiájával, Lucidril-Cyto-Mach adásával, a műtét mielőbbi elvégzésével. A fenti kezelésre az addig decomponálódott betegek compensalódnak. Elvi álláspontunk, hogy a betegek minél előbb műtétre kerüljenek és a mobilizálás mielőbb megtörténjék [2, 7].

Az előkészítés során a cardiorespiratoricus rendszer károsodását látjuk leggyakrabban [2, 7]. A nem kielégítő ventilatio idős korban a már amúgyis meglevő hypoxsiát fokozza, ennek hatása a cardialis állapotra közismert. Döntő fontosságú a légzőtorna rendszeres végzése, mely Hugin szerint a narcosis utáni szövődmények megelőzésében jelentősebb, mint a gyógyszeres kezelés. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy idős korban a légzési kapacitás normális körülmények között is 10—20%-kal csökkent. Rendkívül fontos, hogy a szemészeti kezelést összekapcsoljuk a neuroendocrin, só- és vízháztartást rendezni hivatott kezelésekkel [1, 7, 8, 9].

Tapasztalatainkat az alábbiakban foglaljuk össze:

1. Eljárásunk kapcsán alkalmazott narcoticumok intravénásán adhatók, így a műtétet technikailag nem zavarják.

2. Elég egyszerű, a legmostohább körülmények között is megvalósítható.

3. A szemizmok gyorsan ellazulnak, a szemnyomás csökken, spontán szemmozgások nincsenek.

4. Az elalvás gyors, a narcosis mélysége megfelelő, az ébredés sima, eseménytelen.

5. Az életkortól függetlenül alkalmazható.

6. A Viadril-G Epontol c@mbinatió hosszú ideig tartó műtétekben is megfelelő, intubálást nem igényel.

Az előbb felsorolt tapasztalataink alapján szemészeti műtéteknél ideálisnak tartjuk, alkalmazását javasoljuk.

116