Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-12-01 / 4. szám
Szemészet 107. 248—252. 1970. A Pécsi Orvostudományi Egyetem (igazgató: Boros Béla egyetemi tanár) Szemklinikájának közleménye Adatok a ciliaris és femoralis arteria vérnyomásának viszonyához TAKÁTS ISTVÁN Az intraocularis nyomás értékének alakulásában alapvető tényező a szembe belépő erekben existáló hydrostatikus nyomás. Ennek értéke a szemnyomás matematikai formulációjában az első adat. A szemből kilépő erek vérnyomásával együtt meghatározzák a „nyomás indexet” (Bárány, 1963), mely az intraocularis érszakasz egy bizonyos helyére jellemző. Az intraocularis érrendszer kaliberállandósága mellett a belépő és kilépő erek nyomása szabályozza a szemen átfolyó vérmennyiséget, ez pedig egyéb tényezők mellett az intraocularis szövetek táplálkozását, a csarnokvíz termelését és elfolyását. A szembe belépő erek falára nehezedő nyomás természetesen az általános érrendszer részeként azonos regulációs hatások alatt áll és annak változását követeli. A szembe jutó vérmennyiség ismerete szempontjából szükséges tudni az arteria ophthalmica nyomását és annak viszonyát a szervezet nagyobb átmérőjű artériáiban uralkodó nyomáshoz. Az artériákban uralkodó nyomás értékének meghatározására általában két mód áll rendelkezésre: vagy az érfalra kívülről gyakorolt mérhető nyomás mellett fellépő pulzációs jelenségek megfigyelése alapján, vagy az ér lumenébe szúrt kanül segítségével a véráramlás megszűntetéséhez szükséges folyadék vagy manométer ellennyomás meghatározása útján. Egyik módszer sem mondható hibátlannak; az előbbi esetben a nyomás közvetve éri csak az érfalat, az utóbbi felfüggeszti az illető érben a véráramlást, és így egyik módszer sem a valódi, az ér falára belülről ható nyomást adja meg. Előzőekben von Schulten, Duke-Elder és Bárány (1946) végeztek vizsgálatokat kísérleti állaton az arteria ophthalmica nyomását illetően. Duke-Elder macskákon chloral narcosisban az arteria centr. retinae egyik főágába vezetett kanül segítségével a középnyomást 76,2 Hgmm-nek találta, míg a szemnyomás felemelésével a pulzációs jelenségek értékelése alapján a középnyomást 86,7 Hgmm-nek mérte. Ezen kísérletek alapján vonta le azt a következtetést, hogy ophthalmodynamometriánál nem az art. centr. retinae, hanem az arteria ophthalmica nyomását határozzuk meg. Szerinte az art. ophthalmica nyomása kb. 10 Hgmm-rel alacsonyabb, mint az aortában uralkodó nyomás. Macri macskák egyik art. cil. post, longájának kanülálása útján végzett kísérleteket és arra a következtetésre jutott, hogy az előző kutatók által kapott érték túlságosan magas, mert az art. ophthalmica nyomása 20—30 Hgmm-rel alacsonyabb, mint az art. femoralisban uralkodó nyomás. Legutóbb Bili végzett Maorihoz hasonló kísérleti körülmények között nyulakon vizsgálatokat. Másirányú kísérleteink végzése közben adatokat kaptunk az art. cil. post, longa és az art. femoralis nyomásáról. Tekintve, hogy ezen kísérletek Macri kísérleti körülményeivel azonosan történtek: Nembutallal altatott macskákon az erek kanülálása útján kaptuk őket; érdemesnek látszottak Macri eredményeivel való összehasonlításra. 248
