Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-12-01 / 4. szám
Metodika A kísérleteket különböző nemű, 2—3 kg-os macskákon végeztük. A narkotikum kezdeti dózisa 40 mg/kg Nembutal volt intraperitonealisan adva, szükség esetén még 10 mg/kg-ot adtunk utólag. A véralvadás meggátlása céljából 1500 E/kg Heparint adtunk i. v. A bal oldali art. femoralisba polietilén kanült vezettünk. A bal orbita temporalis esontszéléből 7—8 mm széleset kicsíptünk. A kötőhártyát a limbustól 6—7 mm-re bemetszettük, és a limbusra visszahajtottuk. Ezután a tempóralis egyenes izmot leválasztottuk. így szabaddá vált a temporalis art. ciliaris postica longa, mely az opticus mellett hatol be a sclera rostjai közé és kékesszürke csík alakjában követhető, míg a sugártest táján a szem belsejébe nem bukik. Ezen helytől néhány milliméterre hátrafelé zsilettpenge-szilánkkal a fedő sclera-rostokat, majd az ér külső falát egy ponton átvágtuk. Az ér centrális részét komprimáltuk, és a nyíláson keresztül polietilén kanült vezettünk az érbe a n. opticus felé. A kanül bevezetése után a csőben levő mandrint kihúztuk, a kompressiót megszüntetve a vér a kanülön keresztül szabadon csepeg. A vérnyomás mérésére mind az art. oil. post, longában, mind az art. femoralisban ugyanazon elektromanométert használtuk. A membrános elektromanométerhez kereszt alakú cső van kapcsolva (1. ábra). A keresztcső egy másik szára fiziológiás konyhasóval töltött rezervoárral van kapcsolatban, a harmadik szúr az art. oil. post, longába vezetett kanülbe folytatódik, a negyedik szár pedig az art. femoralisba vezetett kanülbe. A csatlakozások vastagfalú, 0,4 mm belátmérőjű polietilén csövek. A csövekbe pontosan záró csapok vannak iktatva. A csatlakozásból is már látható, hogy a két érterület vérnyomását csak successive tudtuk regisztrálni, de az összehasonlítások a megfelelő csapok nyitása és zárása útján könnyen keresztülvihetők. A vérnyomás regisztrálására, kompenzographot használtunk (Messegerätewerk, Magdeburg, Typ NT 1). Ezen regisztráló készüléken a papír felülről lefelé halad, ezért a kapott görbét vízszintesbe fordítva a nyomásregisztrálás jobbról balra történik. A papírsebesség 14 mm/perc, ill. 50 mm/ perc volt. A kísérlet kezdete előtt a rezervoár folyadékoszlopának változtatásával a nyomásmérőt kalibráltuk. A manométer kalibrálásakor az érzékenység beállítása úgy történt, hogy egy jelzés a papíron 1 Hgmm-nek feleljen meg. Tekintve, hogy a komperizograph önregisztráló, tintaírós, tehetetlensége folytán a teljes pulsushullám szélességet nem tudja kirajzolni. A kapott pulsushullám közepének meghatározása alapján azonban a középnyomás értéke jól leolvasható (2. ábra). 1. ábra. Sematikus rajz a manométer és a kanülök kapcsolódásáról 2. ábra. Macska temporalis art. eil. post, longa és az art. femoralis nyomásának regisztrátuma. Ciliaris art. középnyomása 126,5, afemoralisé 140 Hgmm. Papírsebesség 50 mm/perc Eredmények A temporalis art. cil. post, longában 31 esetben határoztuk meg a vérnyomás középértékét és ezek közül 15 esetben együttesen megmértük az art. femoralis középnyomását is. Az eredményeket az összefoglaló táblázat mutatja be. Ebből látható, hogy az art. cil. középnyomása 57 és 135 Hgmm között változott, az 249
