Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-09-01 / 3. szám
Szemészet 107. 203—207. 1970. Az arteria centralis retinae elzáródásainak kezelésében elérhető eredményekről IIEÍ GYÖRGY Warburg (1927) vizsgálatai óta ismeretes, hogy a retina a szervezet egyik legnagyobb oxigén fogyasztású szövete. Ezért tűri rendkívül rosszul az anoxiás állapotot. Smith és Baird (1952) patkányokon végzett vizsgálatai szerint pl. a bipolaris és ganglion sejtek már 20 percig tartó anoxiára irreverzibilisen degenerálódnak és 30 percig tartó anoxia az egész retina súlyos és végleges elfajulását okozza. Az a. centralis retinae teljes elzáródásaiban tehát reménytelen a helyzet, mert az ilyen betegek csak véletlenül érkezhetnek 20 percen belül szemészeti osztályra. Ha nem teljes az occlusio, hosszabb idő után is helyreállhatnak — legalábbis részben — a funkciók. Szerencsére az esetek többségében nem teljes az occlusio, mint azt David és mtsai (1967), valamint Gass (1968) fluorescein angiographiás vizsgálatai is igazolták. Jelen munkában beszámolunk klinikánk 5 éves anyagában szereplő occlusio a. centralis retinae esetekről, a kezelésükben elért eredményekről és az ezt befolyásoló tényezőkről. Beteganyag Az 1965 —1969-ig terjedő 5 év alatt 81 beteget kezeltünk occlusio a. centrális retinae miatt. A betegek között 35 nő és 46 férfi volt. Az esetek életkor és nem szerinti megoszlását az 1. ábra tünteti fel. □ nő Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának (igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár) közleménye 1. ábra 2. ábra 203
