Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-09-01 / 3. szám
Szemészet 107. 176—177. 1970. Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának (igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár) közleménye A szemhéj műtéti irányelvek változása TÍEY ISTVÁN Könnyű volna filozófiai, ideológiai értekezéssel kezdeni a fenti téma feldolgozását; könnyű volna a társadalom igényének, a technika haladásának a műtétekre való hatását kimutatni. A társadalom igényessége, az egészségügyi szolgáltatások ingyenessége, az orvosi hálózat bővülése, a sebészi eszközök és a gyógyszerek tökéletesedése, az országok, iskolák munkásságának közismertté válása stb. mind lényeges tényező [1]. Nyilvánvalóan a fentiek, valamint a sebészi iskolák és sebész egyéniségek haladás iránti érzéke, újító igyekezete változtat minden műtéti eljáráson. Sebésziskolák ma sem végeznek minden műtétet egyformán, sőt egyazon klinikán több sebésznek lehet egyéni eljárása, fogása ugyanabban a műtétben. Kezdjük a felsorolást az íves lebenyes eljárással. Ennek fejlődése a Burowféle háromszögön, Siklóssy-féle eljáráson át vezetett. Ezeknek közvetlen továbbépítéseként dolgozta ki és közölte 1914-ben klasszikus módszerét Imre József [2\ Imre Jkülönben az eljárást bárhol az arcon fellépő szabálytalan alakú vagy kerek hiányok pótlására is alkalmazta. Azonban ez a műtéti eljárás sem maradt meg mindenütt a maga klasszikus sebészi nagyvonalúságában. Ma általában a műtéti metszés kisebb területet ölel át: ha nem szükséges nem lépi túl az orbita szélének vonalát, lehetőleg megmarad a szemhéj finomabb, jobban nyújtható bőrében, itt a hegesedés is finomabb. Nagyobb, különösen orrgyöki tumorok helyét szívesebben pótoljuk irhafelezett bőrrel, esetleg a felső szemhéjból nyert Arir/ce-lebennyel. Olyan nagyobb hiányokat, melyeket régebben hatalmas, a fül elő terjedő lebennyel pótoltunk, most kisebb, esetleg két irányból nyert lebennyel pótolunk [3]. Lássuk most Blaskovics ptosis műtétjét. A Graefe, de Lapersonne, Elschnig, Eversbuch, Meller által ajánlott bőrmetszésen át végzett levator resectio csak első lépés a ma használt klasszikus műtéthez. Blaskovics közléseiben megtalálható a fejlődés addig a tökéletes eljárásig, melyből még egy apró kis részletet sem hagyhatunk ki. Első közleményében csak magát az izmot resecálja [4] s csak későbbi közleményében alakít ki egy középső lebenyt [5]. A szemhéj anatómiai adottságainak megfelelően ebben az irányban tovább fejlesztve a műtét hatásosságát, ajánlhatjuk, hogy a levátornak a fasciához tapadó és műtét közben azzal együtt visszahúzódó rostjait is (csípővel lehúzva) resecáljuk [6]. A Bmow-Elschnig-íéle műtét az alapja annak a műtétnek, melyet újabban gyakrabban használunk az alsó szemhéj háromszög alakú hiányának pótlására. Imre módosítása egy lépcső kiszabásában jelentkezett, Kettesy a lépcsőt kiszélesítette és utólag szabta ki. Ennél a műtétnél csak annyit lehet még megemlíteni, hogy a (háromszög), ill. jelenleg a félhold megközelítőleg olyan széles kell legyen, mint a szemhéjszél hiánya, mert a lebeny nyújtására nem számíthatunk a „fix” felső sebszél alapjának laza volta miatt. A szemhéjszéli daganatok kiirtása után keletkezett hiány pótlására mind gyakrabban alkalmazzuk az Adams-féle háromszög alakú kimetszést. Ezt az eljárást még szélesebb hiányok pótlására is alkalmassá teszi az az egyszerű fogás, miszerint a külső zugban a szemhéjt (kötőhártyán át alkalmazott ollócsapással) a kifeszülő ligamentumról felszabadítjuk. A bulbus felé konvergáló „ferde” szemhéjszéli metszés is 1—2 mm-rel keskenyebb hiányt eredményez [7]. 176
