Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-09-01 / 3. szám
találnák azokat, akik ebben a betegségben szenvednek. A subfebrilitás, rossz közérzet, esetleg láz idős betegeken erősen fokozott vvs. süllyedéssel azok a tünetek, amelyek felhívják a figyelmet az óriássejtes érgyulladásra [32]. Ismertetett 3. sz. esetünkben belgyógyászati klinikáról jött a 77 éves nőbeteg, aki három hete feküdt ott kivizsgálás miatt. Tarkótáji fájdalmak, rossz közérzete miatt került oda, süllyedése 103/mm/ó volt. Sajnos csak akkor került szemészeti vizsgálatra, amikor mindkét szemén néhány óra alatt látását elvesztette. A mindkét oldalon kimetszett arteria temporalis jellegzetes szövettani elváltozást mutatott, a diagnózis nem volt kétséges. Minden gyógykezelés ellenére a látás végleg elveszett. Az eset tanulsága, hogy ha a típusos — nem szemészeti — tünetek alapján valaki felismerte volna a betegséget, a látást nagy valószínűséggel meg lehetett volna őrizni. A kezelés lényege a másik szem megmentése érdekében prednisolon rendszeres adása éveken keresztül. Az adagolást és az egész kezelési módot a szemorvosnak kell előírnia. Tapasztalataink alapján mondhatjuk, hogy csak akkor érhető el eredmény, ha a beteg további sorsát figyelemmel kísérjük. A prednisolon nem adható gyomor- és patkóbélfekélyben, diabetes, tuberkulózis súlyosabb formáiban és még néhány ritka esetben. De ha valamelyik akadályozó tényező fennáll, akkor is komolyan megfontolandó a teljes vakság veszélye, ezért bizonyos engedményeket kénytelenek vagyunk tenni. A prednisolon-kezelést a következő séma szerint végeztük: Friss esetben a kezdő adag 80—100 mg (16—20 tabl.) három napig, majd további két napig 50 mg. Az egész adagot a hypophysis és mellékvesekéreg napi ritmusa miatt de. vette be a beteg. Mellette 4x1 tabl. Vegacillint és 1 g káliumsót is adagoltunk. Öt nap után két nap szünet és ugyanez az adagolás újra öt napig. Ekkor vvs. süllyedés kontrollvizsgálatot végeztünk. A továbbiakban az adagolást a süllyedés viselkedése szerint szabtuk meg. A prednisolon adagját úgy határoztuk meg, hogy a süllyedés 20 mm alatt legyen. Így sikerült általában napi egykét tabl. segítségével elérni,hogy a kívánt célt is elérjük és a prednisolon-károsodást is elkerüljük. Három hetenként végeztünk süllyedésvizsgálatot és ugyanakkor vizelet- és vérképellenőrzést is. 19 esetünkből 11 volt féloldali. A kétoldali esetekben is megkíséreltük a prednisolon-kezelést, azonban egy esetben sem sikerült a látáson javítani, csak a beteg általános állapota javult. A másik 11 beteg kezelésével kapcsolatban a látás a másik szemen mind ez ideig megtartott és a prednisolon-kezelésnek káros következményeit nem észleltük. Legrégibb esetünk hat éve áll megfigyelésünk alatt. Joggal felmerül a kérdés, hogy vajon feltétlen fellép-e a másik szem opticomalaciaja akkor, ha nem tartjuk kezelés álatt a beteget. Ha ez nem törvényszerű, a kezelés jogosultsága akkor is kétségtelen, mert a beteg általános állapotán lényegesen javít és a szervezetben bárhol fellépő hasonló érelzáródások következményei is ki védhetők. De egy esetünkben sikerült bebizonyítani is, hogy a másik szemen fellépő látóideggyulladás prednisolon-kezeléssel megállítható volt. Sz. J. tanár, 74 éves ez év július 12-én azzal a panasszal került a klinikára, hogy bal szemén hirtelen elvesztette a látását. Szombati napon délután került felvételre oedema papillae 1. sin diagnosissal, látással bal szemén 1 m ujjolvasás volt. Csak két nap múlva, amikor a bal szemén a látása tovább romlott és a süllyedése 103 mm/ó volt, továbbá kimetszett ér-lelete alapján állítottuk fel a helyes diagnózist, kezdtük meg a prednisolon-kezelést. Ennek ellenére a jobb szemen négy nap múlva hasonló szemfenéki kép alakult ki, mint a bal szemen. Halvány, elmosódott szélű 2 dioptriányira duzzadó papilla, szűk szemfenéki artériák. A süllyedés a négynapos prednisolon-kezelés ellenére 90 mm/ó. A látó-167
