Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
csarnokba a cornea centrumáig, és a centrumtól elkezdve 3 kanál szélességnyi csíkban lekapartuk az endothelt. Ha előzőleg a membrana hyaloidea nem sérült, akkor ezt megsértve, üvegtesttel teleengedtük a csarnokot, majd a sebet zártuk. Ilyen módon 17 nyulat operáltunk (1. csop.). További 8 nyúlnál (2. csop.) ugyancsak a fenti műtétet végeztük, de kis módosítással. Négy esetben endothel-abrasiót nem végeztünk, és az üvegtestet a csarnokba adott légbuborékkal visszanyomtuk. Négy esetben az abrasio megtörtént, de a csarnokot feltöltöttük levegővel. További 10 nyúlnál (3. csop.) — melyeket kontrollnak szántunk —, a fent leírt módon történt sebkészítés után endothel-abrasiót végeztünk, de a lencsét benthagytuk. A 10 nyúlból 5-nél az abrasio is az előbbiekben leírt módon történt. A többi 5 esetben az abrasiót éles „hockey” késsel, nagyobb erővel, de kb. ugyanolyan területen hoztuk létre. A szemek állapotát minden nap réslámpával ellenőriztük. Bizonyos időközökben egy-egy állatot leöltünk és a szaruhártyákat histologiailag feldolgoztuk. Eredmények 1. csoport Honegger szerint endothel-abrasio után 1 óra múlva kezdődik a szaruödéma. Feltehetően így volt ez saját eseteinkben is. A nagy lobularis seb miatt azonban nem akartuk a szemeket a feltárással együtt járó traumának azonnal kitenni, ezért az első réslámpa vizsgálatot csak a műtétet követő napon végeztük. Ekkor már mind a 17 szem corneája szürke, fellazult, ödémás volt. Az első napokban az ödéma kb. az abrasió területére lokalizálódott. Az átmenet az ép és ödémás terület között meglehetősen gyors volt. 3 esetben az ödéma mindvégig lokalizált maradt, a többinél ráterjedt az egész szaruhártyára. A teljes szaruödéma 9 szemen korán, a 2—6. napig alakult ki, 5 esetben későbben, a 8 — 13. napig. A szaruhártya vastagságát pontosan mérni nem állt módunkban, ezért a réslámpa igen keskeny rése segítségével az ödémás terület vastagságát az ép részek vastagságához viszonyítottuk. Egy esetben az ödémás terület a normális széli részek ötszörösére duzzadt, a többi esetben a két-, háromszorosát nem haladta meg. Az emberi hyalokeratopathiára olyan jellemző, és mindvégig jelenlevő hámbullák az eseteknek csak mintegy a felében jelentkeztek. Nagy bullákat itt sem láttunk, inkább csak a hám egyenetlenségét, esetleg kisebb hólyagokat, éspedig mindig csak az abrasiónak megfelelő szaruterületen. A bullák, illetve az epithelszurkáltság megjelenési időpontja is változatos volt. Két esetben már a 3. napon észleltük, további két esetben csak a 16 — 18. napon, a többinél pedig a 6 — 9. napon. Ereződést 8 esetben egyáltalán nem láttunk, 4 szaruhártyán a 10—15. napon finom, 1 — 2 mm-nyi felületes ereződés jött létre a sebvonalban. Ugyancsak a sebvonalnál láttunk a 8., ill. 13. napon fellépő, pár mm-re terjedő, felületes és mély ereket 2 állatnál. Komoly ereződést csak 4 corneában észleltünk. 2 alkalommal a 6., illetve a 13. napon alul kezdődő, később majdnem a centrumig érő kevert típusú ereződést, további 2 szemen pedig masszív, körkörös, ugyancsak kevert ereződést, mely a 13. napon kezdődött és 2 hét alatt annyira jutott, hogy a centrumban csak 3—4 mm átmérőjű területet hagyott szabadon. Mivel a hkp. kialakulását és lefolyását histologiailag is meg akartuk figyelni, az állatokból időnként egyet-egyet leöltünk. A korai stádium tanulmányozása érdekében 4 állatot fel kellett áldoznunk a műtét utáni 5—10. napig. Ezek mindegyikénél már erre az időre teljes szaruödéma alakult ki, hám egyenetlenség pedig 4-nél jelentkezett. A szövettani metszetekben látható, hogy a hám el vékonyodott, helyenként csak egy vagy kétsoros, a basalis sejtekben pyknotikus sejtmagok vannak. A hám alatti lazább szerkezetű kollagenrostok rajzolata elmosott, a homogenizálódást mutató rostok között kisebb-nagyobb vacuolák láthatók, melyek körül a fixsejtek tömegesen helyezkednek el. A középső harmad rostszerkezetében kötő9
