Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-11-01 / 4. szám

zárkózottsága nem takart sem rideg, sem mizantróp lelket. Meleg és finom kedély, közvetlen egyszerűség tették vonzóvá. Szívesen elüldögélt kisebb társaságban s amikor másodszor választották a Szemorvostársaság elnökévé, ó' rendszeresítette, hogy a tudományos ülések után a baráti eszmecserék fehér asztal mellett folytatódjanak. Tanítványaival úgy beszélgetett, minden póz és professzori feszesség nélkül, mint egy érdeklődő, idősebb jóbarát. 36 Szilveszterén, amikor vendégül látta a lakásán a klinika orvosait, ő válogatta ki és rakta a gramofon tűje alá a lemezeket. ..

De ez a passzív, ez a laza és kötetlen stílus azonnal megszűnt, amint a tudós és művész, a tervező és alkotó Blaskovics jutott szóhoz. Műtétéiből és írásaiból egy fegyelmezett és céltudatos szellem magaslik. Alkotásaiban minden élesen összecseng, minden tiszta és félreérthetetlen, akár metszés, akár mondat, akár szó, akár varrat. Még akik nem operatív beállítottságúak, még azokat is megragadja Blaskovics műtéti leírásainak csodálatos szabatossága, az az értelmi szépség, ami minden fejtegetéséből kisugárzik. A puha és kényelmes Blaskovicsnak nincs egyetlen henye vagy fölösleges szava, érezni, hogy egy pontot, egy vesszőt sem lehet máshová tenni, mint ahová ő tette. Korszakos jelentőségű nagy műtéttana nemcsak eljárásainak újszerűsége s gondolatainak logikai ereje, hanem szövegének kristályos tisztasága miatt is kincse az egyetemes szemészeti irodalomnak, aminthogy „Az olvashatóságról” szóló tanulmánya egyik gyöngyszeme a magyar értekező prózának.

Azok, akik hosszabb ideig dolgozhattak oldalán, refrénszerűen emlegetik, hogy a Mester, műtétéinek korrektsége mellett legfőképpen azoknak szépségét tartotta szem előtt. Leonardo da Vincinek tulajdonítják azt a megállapítást, hogy ami nem szép, az nem is lehet jó, vagy talán fordítva: ami jó, annak szépnek is kell lennie. Nem tudom, hogy Blaskovics ismerte-e ezt a leonardói tételt, de mindig ennek szellemében cselekedett. Műtétéiben és írásaiban a forma egyenrangú a tartalommal; egész életében ennek a két alapvető követelménynek harmonikus összefogására törekedett. Amikor nem sokkal halála előtt az Osztrák Szemorvostársaság meghívására Bécsbe utazott, hogy szemhéjplasztikáiról öszszefoglaló előadást tartson, az előadást illusztráló nagy, színes fali képek pikturális megoldása és szemléletessége legalább olyan fontos volt számára, mint mondanivalóinak megszövegezése. De ha már túl volt egy feladat megoldásán, annak további sorsa már kevésbé érdekelte. Előlépett a másik Blaskovics! Bemutatta, közölte, ismertette terveit, újításait, módszereit, •— de propagálásukkal vajmi keveset törődött. Ady híres soraira kell gondolnunk: „Én voltam úr, a vers csak cifra szolga.

De amikor utolsó órája közelgett, az agónia már öntudatlan vívódásában a hályogműtét egy új és jobb módjáról vizionált.

*

Blaskovics László életét család nélkül, magányosan, de mint a régi mesterek, tanítványai között töltötte. Ha volna túlvilág, s ha az olyan lenne, amilyennek az emberi reménykedés és képzelet azt évezredek óta berendezte, akkor Blaskovicsnak most érezni kell annak a szeretetnek melegét, amely tanítványainak és tisztelőinek szívéből az ő nemes és tiszta emléke felé árad.

264