Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-11-01 / 4. szám

Szemészet 1969. 106. 265—266. A MÁV kórház (Igazgató: Vajda György) szemosztályának (Főorvos: Németh Lajos közleménye Emlékezés Blaskovics László professzorra NÉMETH LAJOS Blaskovics László professzor nemes emberi tulajdonságairól, inventiosus műtői adottságáról, tanítómesteri kiválóságáról előttem már többen és hivatottabban megemlékeztek. Mint egyik legfiatalabb tanítványa — már fehér fejjel — sze­retnék beállni azoknak a sorába, akik a „Mesterre” emlékeznek. Hitem szerint úgy tesszük ezt a legméltóbban, ha egy-egy olyan témakörrel foglalkozunk, amely az ő életművét alkotta. Egyik legkedvesebb működési területe a szem­héjak sebészi ellátása volt. Ezért is választottam a későbbiekben sorra kerülő előadásom tárgyköréből az előbbi problémát. A halála óta eltelt 30 esztendő táv­latából ma már bizonyos, hogy Blaskovics professzor ezen a téren is maradan­dót alkotott. Megállapításait, műtéti eljárásait nem lepte be az idők pora, azok most is élnek és hatnak a jelen kor szemoperatőrjeire. Tanításai megtalálhatók a legfrissebb műtéttan könyvekben, műtétéit világszerte ismerik és végzik. Je­lentős részük változatlan formában, kisebb részük változtatásokkal került bele az irodalomba. Természetes, hogy van ólvan műtété, amely az idők folyamán hazai viszonylatban veszített jelentőségéből. Gondolok itt pl. a tarsus megfor­dításra, amelyet ma már hazánkban alig végzünk. Nem mintha ennél jobbat ajánlottak volna. Hanem azért, mert trachoma ellenes küzdelmünk eredmé­nyeképpen, olyan forradásos szemhéjbefordulás, amely inversio társit igényelne, hazánkban már nemigen fordul elő. Mint vérbeli tudós, a szemészet egyéb területeit is a legmagasabb szinten vall­hatta magáénak, s ezt bármikor megosztotta a legfiatalabb gyakornokával is, ha az történetesen kérdéssel fordult hozzá. Szabad teret engedett a tudomá­nyos kutatásnak, azt tanácsaival, útmutatásával támogatta. Klinikájának gyó­gyító munkájából fizikumát messze meghaladó részt vállalt. A műtéti problé­mák megoldásában fáradhatatlan volt. A tanítás örömét olyan lelkiismeretes­séggel szolgálta, hogy másnapi előadásaira időt nem kímélve készült. Igaz, hogy ezek az előadások mindig klasszikus magyarsággal és akadémiai szinten hang­zottak el. Csupán havonta egyszer, a kari ülések alkalmából engedte azt át he­lyettesének. Igazán tanítani azonban csak az tud, aki maga is állandóan tanul. Blaskovics László professzor ezt önmagára vonatkoztatva is szigorúan érvé­nyesítette, mert haláláig tanult. Én, aki betegsége folyamán gyakran naponta adtam az injekciókat a lakásán, tudom, hogy a „Kurzes Handbuch” egy-egy kötete mindig ott volt a kezeügyében, még a halál árnyékában is. Dolgozószobámban levő képére nézve ma is előttem van szelíd, kedves mo­solya, finom megértő tekintete, a nagy embereket jellemző nemes egyszerűsége. A rohanó idő távlatából még nagyobbnak látjuk őt, mint amikor fiatalon mel­lette dolgozhattunk. Szeretettel és mély tisztelettel emlékezünk nagy tanító­­mesterünkre, atyai jóbarátunkra, aki megismertette velünk a szemészet szép­ségeit és bátorító szavaival átsegített az indulás nehézségein. GRÓSZ ISTVÁN hozzászólása Legyen szabad néhány szóban megemlékezni saját élményeimről. Három évig volt alkalmam a Mester mellett működnöm, többek között mint a röntgen­laboratórium megbízott vezetője. Sohasem tett különbséget a két iskola tagjai között, intézetében liberális szellem uralkodott. Eő jellegzetessége a tolerantia volt! Privát praxis nem érdekelte és az önreklám fogalma ismeretlen volt 265

Next

/
Oldalképek
Tartalom