Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
2. Van-e a látóidegnek centrális vérellátása? I. Klinikai érv: pseudoneuritis vascularis. A beteg hirtelen fellépő,féloldali látásvesztésről panaszkodik; ez relatív vagy abszolút centrális scotoinával jár. A szemorvos a funduson a látóidegfő oedemáját vagy atrophiájáf látja. A látótérben rost-tipusú kiesés jelentkezik centrális scotomával, Az általános kivizsgálás kizárja az arteriosclerosist, atheromatosist vagy temporalis arteritist. Magyarázhatjuk-e a tünetegyüttest máskép, mint a látóideg egyéni axialis érrendszerével ? II. Hydrodynamika III A. In vivo. Abszolút glaukomás szemben az arteria centralis retinae sohasem collabál, hanem pulzál. Ez az érv bizonyítja az arteria centralis retinae esetleges gyér intraneuralis collateralis ágainak csekély jelentőségét. Az adott kinetikai energiával keringő vérnek ki kell térni, ha fokozott nyomás éri az érfalat. Jelentős collateralisokkal rendelkező anastomosis rendszerben a vér a collateralis ágakon keresztül arra folyna tovább, ahol nincs nagy nyomásnak kitéve. Anastomosis-mentes területen, a passage-t a kinetikus energiának statikus energiává alakulása biztosítja. Ha szemtükörrel nem látunk art eriá$ pulzálást az artéria centrális retinae-ben a glaukomás szemben, arra a,következtetésre juthatunk, hogy a látóideg területén az artéria centrális retinae.-nek jelentékeny collateralisai vannak. Ezekben az esetekben alakulhat ki a pseúdoembolia arteriae centralis retinae a fokozott intraocularis nyomás hatására, 11/В. In vitro. Szövettani vizsgálattal az artériákban kevesebb vért találunk, mint a vénákban még abban az esetben is, ha a halál cyanosis és congestio tünetei között következett be. Több vért találunk a látóideg és a chorioidea artériáiban, mint a retina-arteriákban és magában az arteria centralis retinae-ben. Ha az arteria ophthalmicán keresztül injiciáljuk a szemüreg érrendszerét, a kőkemény szemgolyó csarnokát meg kell pungálnunk ahhoz, hogy az artéria centralis retinae és a retina érrendszere tökéletesen telődjön, továbbá, hogy a látóidegfő capillaris hálózata demonstrálható legyen. Ha a fokozott intraocularis nyomás következtében nem tölthetők fel a reinalis erek, nem az egyes retina erek felé nincs áramlás, hanem a fokozott intraocularis nyomás az arteria centralis retinae egész keringési rendszerétől eltéríti az injiciált anyagot. Ez azt jelenti, hogy a fokozott intraocularis nyomás miatt in vitro üres a retina, a látóidegfő és a lamina cribrosa (a direkt nyomásnak kitett területek), de telődik a látóideg mellső harmada. Ez egyértelmű azzal a ténnyel, hogy itt arteria centralis retinae-ág nem mutatható ki. III. Selectiv injiciálás Az arteria centralis retinae selectiv injiciálása — mint ezt jelen munkánkban kimutattuk — néhány apró collateralist mutat a látóidegben. Másrészt kétségtelenül látható a látóideg centrális artériás rendszere. Továbbá, ha az arteria centralis retinae lekötése után injiciáljuk a látóideg ereket, nyilvánvaló, hogy a látóideg mellső harmad éppúgy, mint a látóideg többi része tökéletesen feltölthető. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ereződés a látóideg egész hosszában igen sűrű, ez azonban fokozódik a látóideg mellső szakaszában és a lamina cribrosát elérve még kifejezetebbé válik. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy a látóideg mellső szakaszának vérellátását fokozzák a chorioidea visszahajló ereinek megjelenése, a Zinn—Haller-féle artériás gyűrű az itt sűrűbb hálózatú leptomeningealis plexus és végül az arteria centralis retinae esetleges ritka ágai. Ezek alapján az arteria centralis retinae kikapcsolása nem csökkenti a látóideg mellső harmadának táplálását. 89
