Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-05-01 / 2. szám

ág a látóidegen kívül, ezek közül rendszerint egy a leptomeningealis plexus nívójában és ezen át fut. Nem típusosán az arteria centralis retinae-ből a látó­idegen belül is elágazik változó számú arteriola. Ezeket, amennyiben előre fut­nak, korai retinalis ágaknak tekinthetjük. A lamina cribrosa szintjén az arteria centralis retinae-ből nem ágazik el arteriola. Két esetben találtunk elágazó ar­­teriolát az arteria centralis retinae-ből ott, ahol az arteria a látóideg tengelye irányába kanyarodik; ez az ág vagy előre fut, vagy több ágra oszlik. Az artéria ophthalmicából, az arteria ciliarisokból és az izmokat ellátó arté­riákból számos ág fut a leptomeningealis plexusba, mely a látóideget teljes hosszában tökéletesen körülveszi (6. ábra). Az emberi látóideg vérellátásának áttekintése: (6. ábra) : 1. arteria ophthal­mica: ebből indul ki valamennyi arteria. 2. arteria centralis retinae: 2/a extra­­neuralis ág, 2/b arachnoidalis ág a leptomeningealis plexusba, 2/c intraneuralis ágak. Kevés, nem rendszeresen előfordulóarteria ág, átmérőjük változó; korai retinalis ágak. 2/d nincs artéria elágazódás a lamina cribrosa területén. 3. ar­teria ciliares: az elágazódó arteriolák a leptomeningealis plexusba és a látó­idegbe futnak. 4. az izmokat ellátó artériák; az elágazódó arteriolák a lepto­meningealis plexusba és a látóidegbe futnak. 5. arteriae ciliares posteriores breves; az arteriolák a leptomeningealis plexusba és a chorioidea-ba futnak; ezekből indul ki a Zinn—Haller-Ше artériás gyűrű. 6. A Zinn—Haller-féle artériás gyűrű. 7. A lamina cribrosaba visszahajló arteriola-ágak. 8. A látó­ideg peripheriás és centrális szakaszának vérellátása: 8/a az artéria centrális retinae esetlegesen előforduló centrális ága; 8/b a peripheria vérellátása egy mellső vagy hátrafelé futó ággal, illetve mindkét irányba ágazódó arteriolával a látóideg egész hosszában; 8/c ezek egyike elérheti a látóideg közepét; ameny­­nyiben méreteiben jelentősebb, az artéria centrális nervi opticit alkotja. Gya­kori a 2/c 8/a és a 8/c ágak variatiója. A leptomeningealis plexus arteriolái vagy enyhe ívben áthajolva, de rend­szerint T-alakban, gyakorlatilag a látóideg szélére merőlegesen futnak a látó­idegrostok közé. Hosszabb rövidebb lefutás után, azonban a látóideg közepén túl soha nem terjedve, praecapillarisokra oszlanak. Ezek veszik körül a látó­idegrost nyalábokat. Egyes esetekben nagyobb artériákat tudtunk megfigyelni, melyek elágazódás nélkül futottak a látóideg-szövet mélyebb rétegeibe egészen a közepéig; itt egy mellső vagy hátsó esetleg egy-egy előre, illetve hátra futó ágat képeztek, vagy több ágra oszlottak. 5 esetben biztosan ki tudtunk mu­tatni egy artériát, mely a leptomeningealis plexusból kiindulva a látóideg ten­gelyéig követhető volt. A fentiek alapján a látóideg centrális szakaszán a vérellátás variatiót a kö­vetkezőkben foglalhatjuk össze vázlatosan: egyrészt az artéria centrális retinae­­ből nem rendszeresen kiindulhat egy centrális látóideg-ág, másrészt fennáll az a lehetőség, hogy a leptomeningealis plexusból indul ki olyan arteria-ág, mely a látóideg közepéig fut. Kevésbé rendszeres azonban, hogy ennek az arteriolá­­nak jelentékenyebb az átmérője. Az anatómiai viszonyokból az alábbi következtetést vonhatjuk le: a fenti áttekintés az összes lehetőségeket összefoglalja; azonban egy adott beteg vér­ellátásának típusát nincs módunk megállapítani, csupán akkor, ha az ana­tómiai vizsgálatot elvégeztük. A látóideg ereződésének nincs jellemző proto­típusa. Functionalis anatómia A szemorvos a klinikai munkában két kérdéssel áll szemben: 1. Van-e szerepe az arteria centralis retinae-nek a látóideg mellső szakaszá­nak vérellátásában ? 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom