Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-02-01 / 1. szám

Szemészet 1969. 106: 59—61.

(A II. sz. Szemklinika közleménye. Igazgató: Dr. Nónay Tibor az orvostudományok

kandidátusa )

A kötőhártyazsák enucleatio utáni elváltozásai

V Á R Y ISTVÁN, BENCSIK RÓZSA, KUN LÁSZLÓ

A kötőhártyazsák sorsa nagymértékben függ a szem eltávolításának módjától és kivitelétől. Plomb behelyezése, eviscerácio, izomösszevarrás; másrészről a kötőhártya hibás összehúzása az üreg sorsát, ezzel a műszem viselhetőségét nagyban befolyásolja. A kérdésnek ezzel a részével nem kívánunk foglalkozni.

Az egyszerű, esetleg izomösszevarrásos enucleatio után is sok különböző torzulás keletkezhet. Ezek első csoportját a már a műtét előtt is megtalálható hegek, rövidülések alkotják. Súlyos maródás után gyakran lehetetlen a műszem viselése. Azt tapasztaltuk, hogy szájnyálkahártya-beültetés után az enucleatio még súlyosabbá teszi a helyzetet. Ezzel szemben a heges, maródásos kötőhártya simább része és az átültetett nyálkahártya évek múlva is mechanikusan nyújtható. Megtartott bulbusra helyezett tágító talpas protézis segítségével az orbitaplasztika esetleg elkerülhető. Az orbitaplasztika indikációja alkalmával: ,,. . .mindig gondolnunk kell azonban arra is, hogy csak részben megszűkült kötőhártyazsák esetében egy hozzáértő kézzel megalkotott, különleges alakú vendégszem adhatja a legegyszerűbb és legjobb megoldást.” (Csapody).

Az előbbiekben említett deformitásokkal nem kívánunk foglalkozni.

Azonban sima enucleatio után nem heges kötőhártyazsákon is felléphetnek torzulások. Ezek közül kettőt szeretnénk kiemelni. Gyakran észlelhetjük, hogy az orbita tartalmának tartása, a szemhéjak működése a következőképpen változik meg: felül az üreg hátrafelé bemélyül, a műszem hátrabillen, „enophthalmus” keletkezik, mely a protézis nagyobbításával csak ritkán küszöbölhető ki. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy az alsó áthajlás elsimul, a protézis alsó széle kicsúszik. Az itt leírt komplex folyamat a következő részletekre bontható:

1. Az orbita: tartalma zsugorodik, tartása megszűnik, súlyánál fogva az orbita alsó részében foglal helyet, az alsó áthajlást jobban kitölti.

2. A kötőhártya: középen rendszerint hegesen a csonkhoz kötődik és ennek zsugorodása a conjunctivát s így a felső szemhéjat is hátrahúzza.

3. A szemhéjak:

a) A felső szemhéj retractióba kerül, részben az orbita elváltozásai, részben a kötőhártya hátrahúzó hatása folytán.

b) Ha izomösszevarrás nem történt, akkor a levátort és a felső egyenest összekötő rostok sem akadályozzák meg a felső áthajlás hátraesését.

c) A felső szemhéj retractiója a műszem felső szélét hátranyomja.

d) Az alsó szemhéjban az orbiculáris rostjai a tarsus alsó szélét befelé nyomják, ezért a szem erős zárásakor a protézis alsó széle kicsúszik. Az orbikuláris rostjai az ellaposodó alsó áthajlást hátrafelé nyomják, még jobban elsimítják.

A fent leírt torzulásnak a megoldása is komplex.

1. Az alsó áthajlás képzése talpas protézissel néhány nap alatt megoldható, könnyebb esetben ezután a műszem ismét viselhető. Mechanikus hatásra az orbita tartalma legalább hetekre, de gyakran évekre is helyt ad az alsó áthajtásnak.

2. Talpas protézis huzamosabb nyomására az orbita tartalma feljebb kerül.

3. Súlyosabb esetben a felső szemhéj retrakcióját is meg kell szüntetni, különben a talpas protézis és a műszem felül csúszik ki, ill. a felső szemhéj nyomása nem engedi a műszem rendes elhelyezkedését. Levator tenotomia magá-59