Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-11-01 / 4. szám

kítószilárdságú puha fonalat nyerünk, mellyel az izomvarrat könnyen elvégez­hetővé válik. Az ily módon végzett mvectomiákkal szerzett tapasztalataink igen jók. A műtét után két nappal az operált szemet is nyitva hagyjuk, a kötő­­hártya-hyperaemia a műtét után kb. egy héttel fokozatosan megszűnik. Egyet­len esetben észleltünk még két hét múlva is kifejezett hvperaemiát és duzzana­tot, egy hónapon belül azonban ez is teljesen lebékült. A varrat egyetlen eset­ben sem engedett el. A műtét igen fontos további előnye, hogy a Blaskovics által megírt dosirozhatóság követelményeinek megfelel, s az eredmény a ké­sőbbiek során is csak minimálisan változik. IRODALOM. Alberth B. : Keratoplastik F. Enke Stuttgart. 1961. — Blaskovics László: Szemészeti műtéttan. 1936. — Blaskovics—Kreiker : Eingriffe am Auge. F. Enke. Stuttgart. 1959. — OardilSió: Ophtalmologica 117 115 (1949). — Kettesy : In Günther G. Keratoplastik — Symposium. Marhold, Halle 1957. — Larmi T. : Acta Ophtal. Suppl. 1961, 63. — Vannas 8., Larmi T. . Acta Ophtal. 37 371 (1959). — Pischl K. : Edit. XIII. Conncilophtalm. Amsterdam II. 710 (1929). — Vörösmarthy D. : Scheid Pl. K. Mbl. Augenheilk. 143 492 (1963). Д. Д e а к : Наш опыт в связи с миектомией по Блашковичу. Gy. Deák: Erfahrungen mit der nach Blaskovics durchgeführten Myektomie. Szemészet 1969. 106. 312—314. A Miskolci Szentpéteri-kapui Kórház (igazgató : Schiefner György) Szemosztályának (főorvos: Gát György) és a DOTE Szemklinikájának (igazgató: Kettesy Aladár) közleménye Az A és V syndroma műtéti megoldása a horizontalmotorokon végzett műtétekkel GÁT GYÖRGY és MAILÁTH LÁSZLÓ Az orthoptica fejlődése, a ple- és orthoptikai módszerek általános elterjedése hozta magával a kancsalság kisgyermekkorban való műtéti megoldásának szükségességét. Tekintve, hogy a korai műtétek célja nem kozmetikai, hanem a jó functionalis eredmény megtartása, ill. javítása, ezért az orthoptikusok fi­gyelme egyre jobban a horizontalis kancsalsághoz társuló verticalis deviatiók, ill. verticalis incomitantiák felé irányult, mert míg 3—5°-s residualis horizon­talis kancsalság esetében jó vagy kielégítő kétszemes látás érhető el műtét nélkül is, addig ilyen fokú verticalis kancsalság a stereopsis kialakulását meg­akadályozza. Az ún. A—V syndromák alatt a concomitáló horizontalis kancsalsághoz tár­suló verticalis incomitantiát értjük, vagyis azt, amikor a kancsalsági szög a verticalis tekintési irányokban változik meg, nő vagy csökken. E jelenség mind convergens, mind divergens kancsalsághoz társulhat, s így formája szerint megkülönböztethetünk A és V esotropiát, valamint A és У exotropiát. E kancsalsági forma etiológiája nem tisztázott. A szerzők egy része, így Fink, Brown, Hungonnier, Jampolsky a verticalis izmok működési zavarának tartja, von Noorden, Dunlop, Costenbader szerint a horizontális és verticalis izmok működési zavara együttesen hozza létre e kancsalsági formát, míg más szerzők, így Urist, Postic elsősorban a horizontalis izmok működési zavarának, az esetek egy részében ezen izmok tapadási anomáliájának tulajdonítanak jelentőséget. E fenti jelenség korrigálására a szerzők egy része, így von Noorden, Sevriu a horizontalmotorokon végzett műtétekkel egy időben, vagy később a vertica-312

Next

/
Oldalképek
Tartalom