Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
A mérések előtt, mint minden ismeretlen beavatkozás előtt, a betegek nagy része fél. Ezt a félelmet nem oldják fel az orvos megnyugtató szavai sem. Látó betegeknél a félelmet még fokozza a szem felé közeledő, eddig soha nem látott műszer is. Működésbe lép tehát a Sympathikus idegrendszer vészfunkciója, a szem erei összehúzódnak. Egy szerv hőmérséklete természetesen nemcsak az erek állapotának, illetve a vérkeringésnek a függvénye. Az azonban elfogadható, hogy az érszűkület a vérkeringést és a hőmérsékletet csökkenti. A mérés kezdetén uralkodó Sympathikus tónus valószínűleg az oka tehát az első szemen mért alacsonyabb hőmérsékletnek. Amint a mért egyén meggyőződik a beavatkozás fájdalmatlanságáról, csökken a Sympathikus tónus, vasodilatatio következik be és emelkedik a hőmérséklet. A másodszor mért szem hőmérséklete ezért magasabb. Ha az első szemet újra mérjük, annak hőmérséklete még magasabb lesz. Ez mutatja, hogy a Sympathikus tónuscsökkenés lassan következik be. Néhány nyugodtnak látszó betegünknél a nagy hőmérséklet-különbség nem volt észlelhető. Ugyancsak nem észleltük ezt olyanoknál, ahol mindkét szemen olyan kevés látás volt, hogy a műszert a beteg nem látta. Ezek után jogosan felmerül az a kérdés, hogy mennyire értékelhetők a kapott eredmények. Tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy az egyik szem mérése az individuális eltérések miatt eleve nem adhat semmi támpontot. A két szem összehasonlító mérése szintén nem elegendő. Amikor mérési sorozatunkat elkezdtük, örömmel állapítottuk meg, hogy még chronikus gyulladásoknál is nagyfokú hőmérséklet-emelkedés van a gyulladásos szemen. Ma már tudjuk, hogy ezt azért találtuk így, mert a hőmérsékletmérést is, mint minden egyéb vizsgálatot következetesen az ép szemen kezdtük el. Reálisnak csak akkor fogadható el a hőmérséklet-különbség, ha a controllként mért ép szem hőmérséklete nem emelkedik tovább, Hogy ilyen feltételek mellett milyen diagnosztikus értéke van a szemhőmérséklet-mérésnek, erre vonatkozólag jelenleg nem áll elegendő adat a rendelkezésünkre. Összefoglalás A szemhőmérséklet-mérésre legalkalmasabb a termisztoros hőmérő. A szerzők által készített hőmérő 0,05°C pontossággal mér. A rugós mérőfej biztosítja azt, hogy a mérés csak egy meghatározott nyomóerővel történjék (3000— 8000 dyn). A mérések azt mutatják, hogy ép szemek hőmérsékletében is vannak individuális különbségek, a középérték nagyságához viszonyított szórás azonban nem nagy. A mérőszoba hőfoka és a relatív páratartalom együttesen a szem hőmérsékletére befolyást gyakorol. A környezeti körülmények mellett a psychés faktorok játszanak még nagy szerepet a hőmérséklet alakulásában. IRODALOM. 1. Burckhard, W. és A. Steigrad: Die Beeinflussung der Hauttemperatur durch heisse Getränke. Dermatologica. 94. 274 (1947). — 2. Cannon, W. B.: Bodily changes in pain, hunger, fear and rage. 2 nd ed., Appleton, New York. 1929. — 3. Dolenek, A., A. Tnkác és S. Komenda: Die Temperaturen der Augenoberfläche bei Diabetikern. Acta diab. lat. II. 2, 152. 1965. — 4. Holmberg, A.: The temperature of the eye during the application of hot packs, and after milk injections. Acta Ophthalm. (Copenh.) 30, 347. 1952. — 5. Huber, A.: Temperaturmessung am Auge. Ophthalmologica (Basel) 139, 351. 1960. — 6. Matthäus, IV.: Über thermoelektrische Messungen am menschlichen Augen. Klin. Mbl. Augenheilk. 138, 227. 1961. — 7. Matthäus, W.: Thermoropographische Untersuchungen bei der Kryoextraktion der Linse. Klin. Mbl. Augenheilk. 146, 24. 1965. — 8. Kleine-Natrop, H. E.: Dermatologie und Venerologie. Bd. I. 493. Thieme. Stuttgart. 1961. — 9. Weinstein, P. : A primer glaucoma. Medicina. 1961. Budapest. 30
