Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-11-01 / 4. szám
egy éves anyagában 7 eset volt, melyben Elliot-trepanatio után fél éven belül elzáródott a fistula, és a szemnyomás a műtét előtti értékre emelkedett. Ebben a hét esetben a műtét előtt végzett tonographiás vizsgálatok szerint az F érték átlaga 1,03 mm3/min, szemben 8 olyan esettel, melyekben a fistula legalább egy éve jól működik és az F átlagosan 2,61 mm3/min, vagyis normális. Ezekből az adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy glaucomások esetében necsak a látást, a látóteret és a tensiót ellenőrizzük rendszeresen, hanem a corpus ciliare functióját is és akkor operáljunk, mikor még aránylag jó a csarnokvíztermelés. Kifejezetten rossz csarnokvíztermelés esetében pedig helyesebbnek látszik iridencleisist végezni, mert ez nem okoz olyan tátongó fistulát,mint a trepanatio, és a jól végzett iridencleisis után elméletileg nem volna szabad a fistulának elzáródnia. Végül felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a csökkent csarnokvíztermelés vázolt veszélyei miatt, corpus ciharét károsító műtéteket, pl. angiodiathermiát vagy cyclanaemisatiót kizárólag hypersecretio eseteiben végezzünk, amikor a csarnokvíz percvolumene a 4 mm3/min-ot meghaladja. IRODALOM: Goldmann, H. : Ophthalmologica, 121, 94—100, 1951. — Goldmann, H.: Glaucoma, a symp., ed.: S. Duke—Elder, Blackwell, Oxford, 105 —125, 1957. — Imre Gy.: Szemészet, 105, 54—66, 1968. — Imre Gy.: Szemészet, 106, . . . .1969. — Imre, Gy., Pál, M.: Acta med. Acad. sci. H., 25, 97—100, 1968. — Miller, J. B., Keskey, G. R., Becker, В. : Arch. Opth., 401 — 406, 1957. — Molnár К., Nádray Á., Bencsik R., Salacz Gy. : Szemészet, 106, .... 1969. Д. Имре: Значение определения продукции влаги передней камеры для показания глазных операций. Gy. Imre: Über die Bedeutung der Bestimmung der Kammerwasserproduktion in der Indikation von Augenoperationen. Szemészet 1969. 106. 288—289. Keratoplastica aphakia esetében ZAJÁCZ MAGDOLNA 1951-ben Listerneк még az a véleménye — és vele együtt másoknak is—, hogy az aphakia a perforáló keratoplastica számára abszolút contraindicatiót jelent. Ma már ez a vélemény nem tartja magát, de az aphakiás szemeken végzett keratoplasticát a legrosszabb prognosis-csoportba soroljuk ma is. A fő problémát az üvegtest jelenti, mely a műtét alatt vagy postoperative a csarnokba kerülhet, egyszerű vagy komplikált hernia formájában. Az már régen ismert tény, hogy az üvegtest nem megfelelő környezet a cornea endothelje számára, de még sokkal kevésbé alkalmas a beültetett korong számára. Az üvegtesttel való érintkezés, összenövés megakadályozza azt, hogy az endothel takaró folytonossági hiánya megszűnjön, sőt azt létre is hozhatja. Az endothel elégtelenség pedig alapja az oedemának. A transplantált korong endotheljének folytonossági hiánya vagy functionalis csökkentértékűsége hosszú ideig adva van, még ahhoz is, ha a műtéti technika kifogástalan volt. A korong saját endothel-takarója lassan pusztul, és helyét fokozatosan foglalja el a recipiens endothelje. Salceda végzett nyulakon sex-chromatin vizsgálatokat keratoplastica kapcsán. A recipiens hím, a donor nőstény volt. Megállapította, hogy a műtét után 6 hónappal a recipiens endothelje még csak kb. 1/3-át fedi a donorcorneának, ha a transplantatum friss volt. Hosszú ideig tárolt transplantatumok endotheljének a pusztulása és pótlása gyorsabban megy. 288
