Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-08-01 / 3. szám
Szemészet 1969. 106., 233—235. A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Szemklinikájának közleménye (igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár) Magyarországon előkerült két ősszemüveg GYÖRFFY ISTVÁN A szemüveg fejlődéstörténetére, valamint a régi szemüvegleletekre vonatkozólag a külföldi szemészeti irodalomban már sok közlemény jelent meg. Többek között Hirschberg, Bock, Greeff, Mitchell foglalkoztak behatóbban e kérdéssel. A mi két ősszemüvegünk a magyar szakirodalomban ismertetésre került ugyan [1, 2], de mivel nem szemészeti szaklapban és feldolgozásuk inkább régészeti szempontból történt, a szemorvosok közül csak kevesen szerezhettek róluk tudomást s talán ez is magyarázata annak, hogy a szemészettörténeti világirodalom sem tartja nyilván őket. Ez utóbbi okok késztettek arra, hogy e jelentős művelődéstörténeti leletünkre felhívjam a figyelmet. A szemüvegek legrégebben használt kétlencsés formáit a bőrszemüvegek és a szegecselt szemüvegek képviselik. Ezeket hosszú ideig csak ábrázolásokról, festményekről ismertük, mert eredeti darab sokáig nem került elő, s az első példányokat csak a 19. század végén, valamint a 20. század elején találták meg Németországban. Ezeket részben a nürnbergi,,Germanisches Museum”-Ъ&п részben az eisenachi ,, Wartburg várának” múzeumában őrzik. Kultúrtörténeti szempontból ezeknél talán még nagyobb jelentőségű az ún. ,,W ienhausen-lelet”, melynek kapcsán 1953-ban a wienhauseni kolostor kórusának a felszedett dobogója alatt egyszerre nagyobb számú régi bőr- és szegecselt szemüvegre bukkantak, melyek nagyrésze a 15. és 16. századból származik. Valamennyi convex üveggel, vagy üvegtöredékkel volt ellátva, amiből következik, hogy akkoriban még csak a presbyopia javítására használták. Ezen legrégibb szemüvegféleség tehát igen ritka kultúrtörténeti kincs, s az említett német leleteken kívül csak Olaszországból volt még néhány példánya ismeretes. Annál nagyobb jelentőségű számunkra, hogy az utóbbi 40 év folyamán Magyarországon is találtak két ilyen ősi szemüveget. A mi bőrszemüvegünk 1928- ban — tehát 25 évvel a wienhauseni lelet előtt — Budapesten került elő rejtekhelyéről, egy oltárkép keretéből. Noha hazánkban Magyary-Kossa 1931-ben rövidebben [3], majd Anda Tibor régész 1955-ben részletesen publikálta [1], a szemészeti és orvostörténeti világirodalomban nem vált ismertté. E teljesen épen, bár sajnos lencsék nélkül előkerült szemüvegkeret anyaga cserzett marhabőr, s a helyenként rajta megmaradt foltokból ítélve feketére lehetett lakkozva. Maga a keret 94 mm hosszú, foglalatkarikái 3,5 mm szélesek. Az egész keret egy 3,5 mm vastag bőrlemezből van kivágva, oly célszerűen, hogy vastagsága a S mm-es hídrésznél a legnagyobb, ahol az eltűrés lehetősége általában a iegvalószínűbb. A lencsefoglalatok belső átmérője 35 mm, a pupillaris távolság 54 mm. Az orrnyeregszélesség 14 mm. A kereten több díszítő jellegű vájulat, valamint egy valószínűleg mesterjegynek szánt „A” betű van bevésve (1. ábra). E szemüveg a liptószentandrási templom főoltárát egykor díszítő táblakép itteni restaurálása kapcsán került elő a táblakép keretének egy olyan részéből, ahová csakis egykori összeszerelése közben csúszhatott be. Korát illetően a táblakép kora, ill. elhelyezésének időpontja nyújthat felvilágosítást, melyet Genthon István műtörténészünk több hiteles jel egybehangzó eredménye alapján 1470-ben állapított meg. Mivel biztos adat van arra, hogy ez az oltárkép összeszerelése óta nem volt sem restaurálva, sem helyéről elmozdítva, s így később nem kerülhetett bele, e bőrszemüveg csakis a táblakép felállítása előtt, vagyis a 15. század második felében készülhetett. Ezen időpont egyébként is 233
