Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-08-01 / 3. szám
Szemészet 1969. 106., 218—222. A Fas megyei Tanács ,,Markusovszky Lajos” Kórház Szombathely (mb. igazgató: Gelencsér József) Csecsemő- és gyermekosztályának (főorvos: Frank Kálmán) közleménye Adatok a gyermekkori nem rhinogen eredetű periorbitalis gyulladások differential-diagnosticájához SZABÓ LÁSZLÓ és Г В A N К KÁLMÁN A szemüreg és környékének gyulladásai localisatio szerint kizárólag szemészeti elváltozásnak látszanak. Miután ezek a folyamatok leggyakrabban csecsemő és gyermekkorban fordulnak elő, a szemész és gyermekgyógyász konziliárus érintkezési területei között alig van izgalmasabb, gyorsabb döntést igénylő feladat, mint az orbita körüli gyulladásos állapotok megoldása. A szem körül hirtelen keletkezett duzzanat („bedagadás”) miatt a beteg csaknem mindig a szemészt keresi fel, pedig az esetek túlnyomó többségében a kérdés egységes szemlélete miatt elsősorban gyermekgyógyászati, s csak azon keresztül orrfül-gégészeti, szemészeti, esetleg bőrgyógyászati ellátást igényel (6, 11). Az orbita és környékének gyulladása sokféle aetiológiai tényező következménye lehet. Eltekintve olyan kivételes esetektől, melyekben a kórkép elsődlegesen a szemüreg valamely pontján keletkezik (pl. thrombosis, vagy septikus embolia következtében), az orbitalis és periorbitalis gyulladás mindig következménye valamely — a szemmel határos —, terület gyulladásos folyamatának. Ez a gyulladás lehet az orrban és melléküregeiben, a szemhéjakon, az arckoponya csontjaiban, a homlok, halántéktáj és orca területén. A különböző helyeken létrejött gyulladás kezdetben klinikailag azonos, vagy legalábbis hasonló külső képben nyilvánul meg: a periorbitalis szövetek duzzadásában. Az elkülönítő kórisme szempontjából a legfontosabb annak eldöntése, hogy a gyulladás csak a szemkörüli tájékon zajlik, avagy részt vesz a retrobulbaris kötőszövet is. Ez utóbbi pathologiai kifejlődése és előrehaladása szempontjából (melyek csak időbeli és súlyossági fokozatai egyazon körfolyamatnak) 3 fázist különböztetünk meg: a) Cellulitis orbitae: mindig a kötőszövet savós jellegű gyulladását jelenti. Nyirokkeringési zavart okoz s így a szemhéj körüli területek következményes oedemájával jár. b) Phlegmone retrobulbaris: mindig lázzal, esetleg hidegrázással jár, fájdalom, helyi chemosis és exophthalmus kíséri. c) Abscessus retrobulbaris: a fentieken kívül egyre fokozódó szemkidülledés, esetleg bulbus dislocatio kíséri, melyeknek megítélése a nagyfokú szemhéj oedema miatt gyakran nehéz. A kórkép fenti fejlődési stádiumai egymásba átmehetnek, s ha késlekedünk a kellő beavatkozással, akkor szemünk előtt alakulhatnak ki a legsúlyosabb szövődmények, mint a sinus cavernosus thrombosis, meningitis, általános sepsis. Irodalmi adatok (1, 3, 4) alapján az orbita gyulladásainak 60—82%-át orrmelléküreg eredetűnek tartják, különösen gyermekkorban. A melléküregek vezető szerepe a retrobulbaris gyulladások aetiologiájában nem véletlen (5, 7, 9). A szemüreg 3/4 része az orr és melléküregeivel határos, a csontos fal vékonysága, dehiscentiái, a bő vér- és nyirokér ellátás, a vékonyfalú vénák alkalmassá teszik rhinogen infectiók átterjedését a szemgödör lágyrészeibe Alleram (2) felveti, hogy a gyermekeknél halmozott fertőzések során kialakult immunstatus hátrányosan befolyásolja a kórképet. 218
