Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-08-01 / 3. szám
A korai diagnosis és az időbeli helyes gyógykezelés és rhinologiai beavatkozás esetén a kialakult szemészeti szövődmények konzervatív kezelésre gyógyulnak (17). Retrobulbaris abscessus műtéti megoldása szemészeti feladat. Osztályunkon 10 év óta kísértük figyelemmel azokat a betegeket, akiknél periorbitalis gyulladás jeleit észleltük, s az észlelt 59 esetünket dolgoztuk fel. Ezek közül: a) retrobulbaris szövődményt 24 betegünknél láttunk. Ezek súlyossági fokozat szerinti megoszlása a következő: Cellulitis retrobulbaris ........................................................................ 11 eset Phlegmone retrobulbaris ................................................................... 10 eset Abscessus retrobulbaris ..................................................................... 3 eset Összesen ............ 24 eset b) Periorbitalis gyulladással pedig 37 beteget észleltünk, akik közül mindössze 2-nél volt retrobulbaris szövődmény (1. fogcsírgennyedés és dacryocystitis). I. táblázat A retrobulbaris gyulladással járó esetek kóreredete Sinusitis maxillaris ............................. 8 eset 33,33% Sinusitis ethmoidalis.......................... 2 eset 8,34% Sinusitis maxillaris et ethmoidalis 10 eset 41,67% Rhinitis purulenta ............................. 2 eset 8,34% Dacryocystitis ...................................... 1 eset 4,16% Fogcsírgennyedés ............................... 1 eset 4,16% Összesen .............. 24 eset 100,00% A táblázatból látható, hogy eseteink 91,68 %-ában a retrobulbaris gyulladások hátterében rhinologiai okot találtunk. Különösen kitűnik az arcüreg és a rostasejtek együttes részvétele, míg más periorbitalis gyulladást okozó folyamat csupán 2 esetben (8,32%) szerepel aetiologiai tényezőként. Adataink alapján nem érthetünk egyet Klecker-rel (14), aki a retrobulbaris folyamatok egyetlen esetében sem talált pathologiás eltérést az orrmellóküregekben. E munkánkban ennek a rendkívül fontos háttérnek részletesebb elemzésére nem tértünk ki, mivel ez inkább az orr-fül-gégészet tárgykörébe tartozik, és ez külön közleményt igényel (16), bizonyítván az alapvető tételt : periorbitalis gyulladás esetén elsősorban az orrmelléküregek heveny, gennyes folyamatára kell gondolni. Itt éppen azokat a kórképeket szeretnők részletesebben felsorolni, amelyek periorbitalis gyulladást okozva — rhinologiai háttér nélkül —, differential diagnosticai nehézséget okoznak. Ezek aránylag ritkábban jelentkeznek, épp ezért talán ritkábban is kerülnek a szemorvos elé. Mégis úgy véltük, hogy felsorolásunkkal és eseteink bemutatásával hozzzájárulhatunk a kórkép pontosabb elkülönítéséhez, s ezáltal sok beteg helyes, korai kezelésbevételéhez. Beteganyagunk 62,7%-ról, összesen 37 esetről számolunk be az alábbiakban. 1. Phlegmone palpebrae: (10 eset). Mindig megtalálható a baktériumok behatolási helye. Leggyakrabban trauma, impetigo, varicellás hólyag, conjuctivitis, vagy éppen elkapart strophulus formájában találjuk meg. Erélyes antibiotikus kezelés gátat vet a sepsis kialakulásának; tályogképződés esetén annak feltárása szükséges. Különösen anergiás kisgyermekeknél (varicella) jelentős, mert rapid septikus állapotot idézhet elő. Fazekas (8) a szemhéj impetigójából kiinduló retrobulbaris phlegmone esetét közli. Eseteink között ilyen szövődménnyel nem találkoztunk. 219
