Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-08-01 / 3. szám

tegnél. Ennek tudható be, hogy az egyik hurokláb a cornea hátfelszínével con­­tactusba került és 2,5 év múlva a cornea kezdődó' dystrophiája miatt a mű­lencsét explantálni kellett (11. eset). 3. Nem megfelelő tartóhurok-átmérő Kiderülhet implantatiókor, hogy a műlencsénk lábátmérője túl hosszú, és ez ívben előregörbiti a műlencsét a corneához; vagy túl rövid, s ez oda vezet, hogy a műlencse lejjebb rögzül be a csarnokzugba. 0,5 mm rövidség már azt jelenti, hogy 2 mm-rel száll lejjebb az egész műlencse. Optikailag ez nem közöm­bös, bár ilyen esetben is lehet 5/5 visus és az l°-os hyperphoria még nem igé­nyel prizmás correctiót. A rövidség hátránya inkább abban a veszélyben rejlik, hogy a műlencse a csarnokzugban mozog, csúszkál, s ez évek múlva a 4. ese­tünk tanulsága szerint cornea-dystrophiához vezethet akkor is, ha semmiféle contactus nincs a corneával a zugi részen kívül. Sautter is hangsúlyozza a rövid átmérő káros hatását a corneára, és műlencsecserét javasol. Implantatiókor azt is tekintetbe kell venni, hogy a csarnokzug-átmérő a megnyitott szemen a csarnokvíz elfolyása után 0,5 mm-rel megnő. (Enucleált szemen tanulmányoz­ható.) Ezek a hátrányok kiküszöbölhetők lennének, ha ugyanazon törőerejű mű­lencséből 3—4 db állna implantatióra készen különböző tartóhurok-átmérővel (11,5, 12,0, 12,5, 13,0 mm-es). Ez csak pénz kérdése. Eseteinknél eleinte nem tudtuk még, hogy a keratométerrel mért cornea-átmérő nem pontos, és saját magunknak kellett rájönni, hogy a cornea-átmérő csak Goldmann-periméter távcsövével vagy körzővel mérhető pontosan, és hogy ehhez az értékhez 1 mm-t adva kapjuk meg a legjobban fekvő műlencse méretét. 4. A műlencse sterilitásának veszélyeztetése Előfordulhat, hogy az implantatio kezdetén a műlencse alsó részének a sebbe való bevezetésekor a felső hurokláb érintkezésbe kerül a felső szemhéjszéllel, vagy pillákkal. Az is előfordulhat, hogy a műlencse kipattan a tokfogóból és a kötőhártyára vagy a szemhéjra esik. (Velünk egy ízben fordult elő.) Ezért igen fontos a szemhéj egész bőrének, az intermarginalis résznek és a pilláknak a gondos lejódozása implantatio előtt, és elengedhetetlen a kötőhártyazsák bac­­teriologiai tenyésztéssel ellenőrzött sterilitása. Infectio eseteinknél nem volt. 5. Synechia anterior Kis szálagos összenövést átvághatunk, ha akadályozná a műlencse behelye­zését, nagyobb letapadást azonban nem szabad feloldani, mert vérzéssel, fölös­leges endothel sérüléssel járhat, és a synechia nagyon könnyen újraképződik. A 16. esetünkben vérzés nem volt ugyan, de újraképződött a synechia. A 25. esetünkben egy köteges synechia átvágásából vér szivárgott az üvegtestbe. Ez lassan feltisztult, a visus correctióval 5/10 lett. Choyce írja, hogy iridecto­­miából származó nagy vérzés bevonja a műlencsét és letisztulásához 3—4 hó­nap kell. Ha mód van rá, a műlencsét a cicatrix adhaerens érintetlenül hagyása mellett helyezzük be. (15. esetünk. Visusa 5/8. Fényképe az előző közlemé­nyünkben látható.) II. Korai, műtét utáni komplikációk: 1. Iritis serofibrinosa Különböző erősségű postoperativ iritisről valamennyi szerző beszámol. Sokan hosszantartó, több hetes súlyos iritist is észleltek. A sűrű csarnoki exsudatum occlusio pupillae, a műlencse betokolódása, vagy glaucoma secundarium révén megsemmisítheti a műtét eredményét, és a műlencsét sok esetben ki kellett 191

Next

/
Oldalképek
Tartalom