Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-08-01 / 3. szám

Szemészet 1969. 106., 190—201.

Miskolc városi Tmiács „Semmelweis” Kórháza (igazgató : Galambos László) Szemészeti Osztályának (főorvos : Galli Lóránt) közleménye

A Dannheim-féle műlencse implantatiójának szövődményeiről

GALLI LÓJÍST és WIESNEH KATALIN

Mint minden műtétnél, így a műlencse-beültetésnél is előfordulhatnak műtéti és postoperativ komplikációk. Utóbbiak azonban a műlencse végleges bentmaradása folytán egészen sajátságosak, és ellentétben sok más műtéttel, évek múlva is felléphetnek. Ezért a megfigyelési időnek ki kell terjedni az operált egész életére, az implantáltaknak „gondozott betegekké” kell válniuk.

E közlemény keretében beszámolunk azokról a megfigyelésekről, amelyeket az előző dolgozatunkban ismertetett 33 traumás cataractás betegünknél a Dannheim—AieUtypusú műlencse implantatio jával kapcsolatban 6 évi periodus alatt tettünk.

I. Műtéti komplikációk:

1. Üvegtest a csarnokban implantatio előtt

Perforáló cornea-sérülések és az implantatio előtt végzett discissiók miatt gyakran fordul elő, hogy a műlencsét csak üvegtestbe lehet behelyezni, illetve üvegtest megjelenésére kell számítani, mivel annak határhártyája már nem ép. A beszűkített pupilla és a cornealis lándzsaseb gátolja az üvegtest veszteséget, de nehézség mutatkozik, abban hogy az üvegtest vissza akarja tolni a félig bevezetett műlencsét. Különösen nehéz feladat lehet a harántbafordítás, ha a huroklábakat a csarnokzugban levő üvegtest nem engedi beilleszkedni a csarnokzugba. Ilyenkor a huroklábak elgörbíilést, megtöretést szenvedhetnek, s ez úgy hat, mintha a műlencse tartóhurok átmérőjét hosszúra méreteztük volna: A műlencse ívben előregörbül és hozzáér a corneához. Máskor a hurokláb elgörbülése megrövidülésként is hathat és a műlencse a csarnokban lejjebb kerül. A huroklábak elgörbítésétől óvakodni kell és kellő tapasztalattal ez elkerülhető. A cornea-sebet kissé hosszabbra kell készíteni, a csarnokban levő üvegtestet pedig a pupilla síkjában, bevezetett Wecker-ollóval el kell különíteni a mögötte levőtől. Ebbe az üvegtestrésbe kell a műlencsét finoman bevezetni. Ez teszi lehetővé, hogy levegő is fújható a műlencse elé. Előre behelyezett cornealis Liegard-varrat szükséges.

20 esetben kellett csarnoki üvegtesttel számolnunk, mégis ezekből 4-nél volt csak „nehéz implantatio”. Az egyik ilyen esetben a hurokláb elgörbülése és 0,5 mm-rel túlméretezett volta cornea-contactushoz vezetett, ezért a műlencsét már a 3. napon explantáltuk és fél év múlva ugyanabba a szembe egy másikat már simán be tudtunk vezetni (4. eset). Egy másik nehéz esetben az implantatiókor a műlencse testét Horváth-tokfogóval kellett megfogni és lejjebb vinni a csarnokba. Egyébként a műlencsefelszín megfogása kerülendő, nehogy karcolódjon. Ha vízszerű híg üvegtest nagyobb mennyiségben ürül és a bulbus kissé collabál, a sebszélek azonnali jobb összefekvését a varráson kívül elősegíti, ha fiz. NaCl-el feltöltjük a bulbust. Ez lényeges, mert így elkerülhető, hogy a műlencse akár csak órákig is érintkezzen a cornealis endothellel. Az üvegtest veszteség elkerülésére a tolózáras rögzítő csipeszt sebkészítés után azonnal le kell venni és a lefelé nézetés csak az előre beoltott fonállal történik.

2. Tartóhurok elgörbülés 2 esetben fordult elő csarnoki üvegtest mellett és 1 ízben üvegtest nélkül, egy nyugtalan, szorítós, nem kooperáló, nervosus be190