Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-08-01 / 3. szám
A sugárizom alaplemeze főleg collagen-rostokból van felépítve, a rugalmas rostok csak laza hálózatot képeznek. Az érhártya felé haladva az elastikus hálózat fokozatosan erősödik és lemezszerűén rendeződik, majd átmegy a Bruch-membránba, annak elastikus rétegét alkotva (4. és 5. ábra). A radier izomcsoport rugalmas inai tehát a Bruch-xnembrán elastikus lemezével, az intermuscularis kötőszövet pedig az alaplemez útján az érhártya hajszáleres rétegének collagen-rostjaival függenek össze. A radier izomszakasz inainak másik csoportja a szomszédos meridionalis izom hátsó inaival együtt az érhártya vascularis rétegébe, valamint a suprachorioideába sugárzik. Megbeszélés A sugártest alaplemeze, az intermuscularis kötőszövetből származó rostokkal megerősödve átmegy az érhártya hajszáleres rétegének kötőszövetébe. Az alaplemez laza rugalmas hálózata a radier izomszakaszból jövő rugalmas elemekkel gyarapodva hátrafelé fokozatosan lemezzé rendeződik és a Bruchmembrán rugalmas lemezrendszerébe folytatódik. A radier izomszakasz külső részének rugalmas inai, a meridionalis izom hátsó inaival együtt az érhártya vascularis rétegébe és a suprachorioideába mennek át. Az érhártya szerkezetéről írt korábbi munkánkban (Fehér és Valu 1967) kimutattuk, hogy az érhártya hajszáleres rétege tömör kötőszöveti szerkezetével elkülönül a vascularis réteg laza felépítésű kötőszöveti állományától. Rámutattunk, hogy a Bruch-memhr&n egyes rétegei szoros kapcsolatban vannak egymással és a hajszáleres réteg kötőszövetével. Ügy véljük, hogy az ismertetett structuralis viszonyok megengedik bizonyos következtetések levonását az uvea ezen részeinek a szem nedvkeringésében játszott szerepével kapcsolatban. A sugárizom, bár egyes részei morphologiailag különböző elrendeződésűek, functionalisan syncitiumnak tekintendő. Az izom működése a sclera-sarkantyúban, illetve a trabecularis rendszerben tápadó elülső ínak útján a csarnokvíz elfolyására befolyást gyakorol. Az izom összehúzódása csökkenti, elernyedése fokozza a csarnokzugi ellenállást (ventillatio). Ez a mechanismus azonban a sugárizom működésének csak egyik következménye. Az izom hátsó tapadási viszonyait figyelembe véve célszerűnek látszik megvizsgálni az izomösszehúzódás másik hatását is mely közvetlenül vagy közvetve az érhártyára fejti ki hatását. A circularis izomrész összehúzódása az alaplemezt elemeli a sclerától, a körkörös alaplemez-gyűrű szűkül. A radier izomcsoport belső része a hajszáleres rétegre, külső része, a meridionalis izom hátsó inaival együtt, a vascularis rétegre és a suprachorioideára fejti ki húzó hatását. Tekintettel arra, hogy az érhártya a látóidegfőnél szilárdan rögzített, a korábban vázolt structura lehetővé teszi, hogy a sugár izom összehúzódásakor a látóidegfő és a sugártest között ív alakban elhelyezkedő Bruch-membran és a hajszáleres réteg tömör kötőszövete megfeszüljön és az ínhártyától kissé eltávolodjon. A laza felépítésű vascularis réteg ezt nem gátolja. Ez a jelenség az érhártya térfogatának növekedését, telődési lehetőségének fokozódását eredményezi. A chorioidea térfogatnövekedésének a fizikai törvények értelmében a szemnyomás fokozódásával kellene járnia. A csarnokvíz elfolyásának a sugárizomcontractio hatására bekövetkező fokozódása viszont lehetővé teszi, hogy az üvegtest a nyomás hatására a lencse, illetve az elülső csarnok felé kitérjen. Normalis körülmények között tehát a két mechanismus kiegyenlíti egymást. Az izom elernyedésekor fordított irányú jelenségek játszódnak le. A trabecularis rendszer collabál, a chorioideában a rugalmas elemek passive visszaállítják a korábbi viszonyokat. Az érhártya térfogatának csökkenése elősegíti a vénás rendszer kiürülését. 175