Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
111. táblázat IV. táblázat Refractiós különbség a két .s sem között Astigmia Összes Relatív % Összes /0 Egyoldali .... 27 36,0 Kétoldali .... 48 64,0 1,0 D > 85 29,6 Összesen .... 75 Absolut % 1,0 D < 72 25,1 26,1 Egy, ill. kétoldali astigmiát találtunk eseteink 26,1%-ban. Az astigmiák előfordulására vonatkozó adatokat találjuk a következő táblázatban. A kancsalok között a következő szemfenéki elváltozásokat figyelhettük meg: decoloratio papillaet 4 esetben, degeneratio maculae luteaet 1 esetben, tapeto-retinalis elváltozást 1 esetben, kanyargós lefutású ereket 3 esetben, coloboma iridis et chorioideaet 1 esetben. A kancsalságot kísérő egyéb, szorosabban szemészeti vonatkozású tünetek a következők voltak: nystagmus horizontalis 5 eset, nictitatio 4 eset, torticollis ocularis 2 eset. Aránylag alacsony volt azoknak a kancsaloknak a száma, akiknek anamnesisében e betegség öröklődésével kapcsolatos adatot kaptunk. A 287-ből 52 eset, azaz 18,1%. Igaz, hogy e vonatkozásban a mienkhez hasonló eredményt az irodalomban sokat találunk (pl. Pajor). Egyes szerzők azonban 50%-nál is nagyobbnak tartják e betegségben az öröklődés szerepét (Keiner, Dódén). Az előzőkben ismertetett vizsgálati eredmények egyik igen figyelemre méltó adata a kancsalság előfordulásának magas arányszáma. Ennek okát a különös gonddal végzett és irányított szűrő-vizsgálatokban kereshetjük. Az a benyomásunk ugyanis, hogy kancsalsága miatt, betegeink közül nem is egy, —• e vizsgálatok nélkül talán soha sem került volna szemész szakorvoshoz. Hasonlóan magas előfordulási arányról számolt be legutóbb Dóczy és Molnár is. Az a tény pedig, hogy már az amblyopoknak az egészségesekhez viszonyított aránya(3,5%), önmaga is eléri az ossz kanosatokra vonatkozó régebbi irodalmi adatok között talált értékek felső határát (3—4%), azt mutatja, hogy ha a szemészeti szakvizsgálat szélesebbkörűvé válik, az ellátásra szorulók száma emelkedni fog. A kancsal betegeink között talált 72%-os hypermetropia és a 21%-os myopia egymásközti aránya nagyjából megegyezik az erre vonatkozó ismert adatokkal. A vizsgálatok során azonban +4 dioptriánál nagyobb refractiós anomáliát aránylag keveset találtunk. A két szem közötti refractiós eltérést — amire vonatkozóan a rendelkezésünkre álló munkák adatai nem egyértelműek, •— elég magasnak találtuk a strabismusban szenvedőknél. Az előzőén tárgyalt anomáliákhoz hasonlóan jelentős számú volt betegeinknél az astigmia előfordulásának aránya is, ami a kancsalok több mint egynegyedénél volt megfigyelhető. Ha a mi kancsal gyermekeink szemészeti anomáliáinak ismertetett értékeit 133
