Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
Szemészet 1969. 106. 131—138. Az Ajkai Városi Tanács Rendelőintézete Adatok a kancsalság és a központi idegrendszeri károsodás közötti összefüggéshez BLAZSÓ SÁNDOR és GIESEL VILMOS Az utóbbi években megjelent és a cerebralis gyermekbénulás (c. b.) aktuális problémáit tárgyaló munkák között egyre jelentősebb helyet foglalnak el azok, amelyek e syndromához társuló, úgynevezett kísérő betegségekkel foglalkoznak. A c. b.-ban észlelt leggyakoribb kísérő betegség a strabismus. Perlstein ilyen betegei 50%-nál, Phelps eseteinek 75%-ában fordult elő ez a betegség. Guibor, Breakey és Schachat pedig akik a szemész szakorvos igényével vizsgálták át a c. b.-ban szenvedő betegeket, köztük több mint 50%-ban találtak strabismust. A c. b. lényege a fejlődésben levő mozgás-organisatiónak a központi idegrendszer sérülésén alapuló zavara. A betegség tünetei a sérülés helyétől és a károsodás súlyosságától függően változnak és sokszor csak gondos neurológiai vizsgálattal mutathatók ki. A strabismus a ma általánosan elfogadott felfogás szerint a szemek kombinált motoros és sensoros zavara. Ismerve a strabismus és a c. b. pathologiai vonatkozásait, a mechanismusukban szereplő tényezők kapcsolatait és azt, hogy congenitalis kancsalságban milyen sokszor szerepel szülési trauma (Douglas), mi válogatás nélküli beteganyagon vizsgáltuk azt, hogy strabismusban, a szemek speciális mozgásorganisatiójának betegségében — amelyben legtöbbször csupán a hibás szemállás adja az orvoshoz irányító panaszt, — milyen mértékben találhatók meg az általános mozgás-organisatio károsodottságára, bántalmazottságára utaló tünetek. Az ilyen irányú vizsgálatok ugyanis — az esetek psvchés, sensoros és peristatikus tényezőire vonatkozó adatokkal kiegészítve, — értékes útmutatást adhatnak az aetiologiára, a pathomechanismusra és a therapiára vonatkozó néhány kérdésben is. A különböző kérdések tisztázására gondosan átvizsgáltuk városunk közel 22 000 lakosának minden 4—15 éves gyermekét. Azokat a gyermekeket, akiknél az általános szűrővizsgálatok során szemmozgási, ill. a Ketessy-féle optotyppel látászavart találtunk, szemészeti szakvizsgálatnak vetettük alá. A szemészeti szakvizsgálatokban a fénytörés anomáliáit cycloplegiában igyekeztünk a lehetőség szerint pontosan meghatározni. A szaruhártya vizsgálatát réslámpával végeztük. A fixatio rendellenességeit a távoli és a közeli fixatiókor kapott cornealis reflexkép megfigyelésével és a takaróéi próbával, (cover test) határoztuk meg. A kancsalsági szöget Frölich-féle periméterrel mértük. Correctióval és correctio nélkül vizsgáltuk a látásélességet, közel és távolra, a megfelelő olvasótáblákkal. A heterophoriák felderítésére a Maddox-eljárást alkalmaztuk. Az idegrendszeri vizsgálatokban az általános motoros organisatióban észlelhető, pathologiásnak tartható legkisebb eltéréseket is igyekeztünk felmérni: a jelentősebb reflex irradiatiót, a végtagpárok tónusában észlelhető eltéréseket és a motorium fejlődésének retardatiójára utaló jelenségeket. Ez utóbbiak felmérésére a Göllnitz által módosított Oseretzky- és Kwint-íéle motometriás próbákat használtuk fel, amelyek hasznos segédeszköznek bizonyultak e vizsgálatokban is. Figyelemmel kísértük a testtartás rendellenességeit is, különös tekintettel azok szemészeti korrelációjára (torticollis ocularis stb.). A mentalis retardatio, ill. a psychiatriai eltérések vizsgálatára a Binet—Simon pró131
