Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-08-01 / 3. szám
A kritikus nyomáson tehát a nyugalmi helyzetben összenyomott bulbiculus a pulsus-nyomás hatására relatíve több folyadékot vesz fel, mint a telt bulbiculus a tágulással kapcsolatos térfogatváltozásban. Ennél nagyobb külső nyomásnál a B2 és B3 bulbiculus a pulsus szünetében sem tud feltelődni, ezért csökken a raktározott és ennek következtében az átáramlott folyadék mennyisége. Ha még magasabb a nyomás, a bulbiculus már egyenirányító szelepként fogható fel, amely csak a pulsus-nyomás hatására enged át folyadékot. A szemnyomás és az érhártya vérkeringésének vonatkozásait eddig még állatkísérletben sem sikerült tanulmányozni. A megoldásra váró kérdéseknek szemmodellben való tanulmányozása hasznos adatokat szolgáltathat az élő szemre vonatkozólag még akkor is, ha a modell-kísérletek eredményei csak fenntartással alkalmazhatóak a szemre, mert a szemben uralkodó anatómiai és physiológiai viszonyok sokkal bonyolultabbak. Más az áramlási sebesség, a szem és vérnyomás viszonya, az artériás pulsus hatása, nem is beszélve az élő szövet biológiai szükségleteiről, a vér chemismusáról, az idegi befolyásról stb. stb. A haemodynamikai történések magyarázására alkalmazott Hagen—• Poiseuille törvény is csak ún. ideális folyadékokra vonatkozik, amelyeknek a belső súrlódása elhanyagolható és amelyek merevfalú csövekben áramlanak. Mégis feltehetjük, hogy a keringési viszonyokat első megközelítésben ugyanazon törvényszerűségek jellemzik, mint amelyek homogen folyadékoknak merevfalú csövekben történő lamináris áramlására érvényesek. így az alkalmazott feltételek mellett kapott kísérleti eredményeink párhuzamossága megengedi, hogy a vortexbulbiculus egyes biofizikai adottságaira következtethessünk. Manometriás méréseink szerint a bulbiculusok előtti szakaszon a nyomás alig változik, ha növeljük a kifolyási ellenállást : a bulbiculusok megtágulnak és ezzel kiegyenlítik a nyomáskülönbséget. Ez a szemre vonatkozólag azt jelentheti — minthogy a szem-venákban billentyűk nincsenek —, hogy a vorticosarendszerben levő bulbiculusok kiegyenlíteni képesek az episcleralis nyomásfokozódást. Ez ugyan az érhártyában a véráramlás meglassúbbodásával jár, viszont elősegíti a szövetek oxygén-ellátását, minthogy a capillarishálózat functiója a senilis involutióban romlik. Egyidejűleg a bulbiculusra ható artériás pulsus-nyomás szabályozza és egyenletesebbé teszi az átáramló vér mennyiségét. A bulbiculusoknak ezt a funkctióját az artériák ún. reservoir (biológiai szélkazán) működéséhez hasonlíthatjuk. Itt azonban nem a systole alatt az érbe áramló vér tágítja ki a rugalmas falú artériát, mert a tágulat, a „biológiai szélkazán” a vénán már praeformáltan jelen van. A systole — a bulbiculusra ható pulsusnvomás —- a vénás rendszerben stagnáló vérmennyiség elfolvását könnyíti meg. A diastole alatt az artériás nyomás fokozatosan csökken, a bulbiculus ismét fel tud telődni. Ez a feltelődés egyúttal aktív szívás is a capillaris hálózatból. A senilis involutio következtében, valamint a vér viscositásának fokozódásával a chorioidealis keringés mindinkább romlik és közelebb kerül ahhoz az állapothoz, amelyben a funkcióját már ellátni nem tudja. Az idős korban kialakuló bulbiculusok és a rájuk ható artériás pulsus-nyomás új haemodynamikai egyensúlyt hoznak létre, amely az optimális keringést — ha szűk határok között is —- bizonyos ideig még fenntartani képes. összefoglalás Szerzők a vortex vénákon idős korban kialakult bulbiculusok keringési jelentőségét tárgyalják modell-kísérleteik alapján. Az eredmények bizonyítják az ,,artériás pulsus-nyomás”, a ,,szemnyomás” és a „vénás átfolyás” összefüggését különböző viscositású folyadékoknak az átáramlásakor. 188
