Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-08-01 / 3. szám
A pilocarpinnal végzett gyakori kezelés és egyidejűén adagolt fonurit hatására megpuhult szem ne tévessze meg az orvost és ne térítse el a műtét végrehajtásától. A glaucoma a rohamot esetleg megelőző prodromalis tünetek idején vagy közvetlenül a roham lezajlása után elvégzett iridectomia révén meggyógyítható. Az idősebb betegek néha nem egyeznek bele a műtétbe; 9 ilyen glaucomás beteg közül 8 esetében konzervatív kezeléssel szabályozható volt a szemnyomás. A roham lezajlása után a pilocarpinnal történő rendszeres kezelés révén átmenetileg, kivételesen talán évtizedeken át is normalizálható ugyan a szemfeszülés, mégis bármikor újabb roham támadhat. Ilyen esetekben már sokkal kedvezőtlenebb körülmények közt, talán magas szemnyomás mellett, kényszerülhetünk az operáció elvégzésére. Minthogy pedig ilyen esetekben a túloldali, intactnak látszó szem hasonlóan szűk csarnokzugú, óvatosságból ajánlatosnak látszik legalább egyszer napjában pilocarpint becseppenteni. Winter (1955.) 20 beteg közül 8-nál a rendszeres pilocarpin cseppentés ellenére glaucomás rohamot észlelt a túloldali szemben. Rokitslcaya (1964.) 52 beteget kezelt az egyik szem glaucomás rohama miatt. A betegek 38%-a 4 éven belül a másik szem rohama miatt is jelentkezett. Tapasztalatai alapján a szerző mioticum becseppentését ajánlja a túloldali szembe, vagy még ennél is inkább javasolja a basalis iridectomia prophylactikus elvégzését. A glaucomás roham oldódása után iridectomia csak akkor indokolt, ha az elfolyási ellenállás is normális. Ellenkező esetben (vagyis ha a roham 48 órán túl is tart) az elzáródott csarnokzugban goniosynechiák keletkeznek és a tonographiás vizsgálatok szerint az elfolyási ellenállás fokozott marad: az iridencleisis normalizálja a szemfeszülést. Ezt bizonyítja a 2. táblázaton látható 28 eset is, ahol az általam (1958.) módosított iridencleisis a glaucomás roham elhúzódása miatt veszélybe került szemet a gyógyulás útjára segítette. Ezt a módosított iridencleisist a következőképpen végezzük: megfelelő előkészítés és érzéstelenítés után az asszisztens által lefelé nézetett szemgolyót rögzítjük. A szaruszél felett 10—12 mm-rel vele párhuzamosan félköríves metszést ejtünk a kötőhártyában és a Tenon-tokban 10—2 óráig. A segéd kettőshoroggal könnyedén eltartja a felfejtett kötőhártyalebenyt, hogy lássuk a beszúrás helyét. Most széles, lapjára hajlított lándzsával 1,5—2 mm-rel a szaruszél felett ferdén behatolunk az ínhártyába, mikoris, az asszisztens ráfekteti a kötőhártyalebenyt a lándzsára, hogy a csarnok egészében láthatóvá váljék. Ekkor úgy vezetjük tovább a lándzsát az ínhártyán át, hogy bejussunk pontosan a csarnokzugba; közvetlenül az iris előtt haladunk lefelé, amíg el nem jutunk az eszköz hegyével a szaruhártya alsó és középső harmadának határáig. Igen sekély csarnok esetében Oayet-féle rámetszéssel készítjük a sebet. A segéd kettőshoroggal lefelé húzza a kötőhártyalebenyt, hogy a seb kissé tátongó legyen. Most irisosípővel a seben át kiemelve megfeszítjük a szivárványt és a jobb kezünk felé eső sebzughoz húzva a jobb kezünkben tartott Wecker-olló szárait a sebre kissé rányomva a szivárványhártya felét átvágjuk. Ezután a szivárványt továbbra is csípőben tartva áthúzzuk az ínhártyaseb másik zugába és festékes hámfelszínével előretekintően kifektetjük a csupasszá tett ínhártyára. Az eredeti helyére simított kötőhártyakaréj sebszéleit csomós varratokkal egyesítjük. A kifektetett szivárványdarab átsötétlik a kötőhártyán az ínhártyaseb folytatásában és attól kissé oldalra. Egy héttel a műtét után kivesszük a kötőhártyavarratokat és nyitva hagyjuk a szemet. Mindaddig scopolamint cseppentünk az operált szembe, amíg a csarnok helyre nem állt és a szemgolyó halványodni nem kezd. Ez a módosított iridencleisis minden esetben szövődmény nélkül volt elvégezhető. Éppen a módosítás teszi egyszerűbbé és hatásosabban kivitelezhetővé ezt az iridencleisist a korábbi műtéti eljárásokkal szemben. A szokásosnál nagyobb ínhártyaseb készítése megkönnyíti a szivárványhártya széles becsíptetését. A szivárvány felének a becsíptetést megelőző gyökig érő átvágása a szabályos, hegesedéstől mentes colobomaszár biztosítása mellett az iridectomia hatásfokával növeli az iridencleisisét. A szivárvány másik felének a széles becsíptetés utáni kifektetése az ínhártyára a gyökig átvágott szárral együtt — a 182
