Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)

1968-08-01 / 3. szám

A pilocarpinnal végzett gyakori kezelés és egyidejűén adagolt fonurit hatásá­ra megpuhult szem ne tévessze meg az orvost és ne térítse el a műtét végrehajtá­sától. A glaucoma a rohamot esetleg megelőző prodromalis tünetek idején vagy közvetlenül a roham lezajlása után elvégzett iridectomia révén meggyógyítható. Az idősebb betegek néha nem egyeznek bele a műtétbe; 9 ilyen glaucomás beteg közül 8 esetében konzervatív kezeléssel szabályozható volt a szemnyomás. A roham lezajlása után a pilocarpinnal történő rendszeres kezelés révén át­menetileg, kivételesen talán évtizedeken át is normalizálható ugyan a szem­feszülés, mégis bármikor újabb roham támadhat. Ilyen esetekben már sokkal kedvezőtlenebb körülmények közt, talán magas szemnyomás mellett, kénysze­rülhetünk az operáció elvégzésére. Minthogy pedig ilyen esetekben a túloldali, intactnak látszó szem hasonlóan szűk csarnokzugú, óvatosságból ajánlatosnak látszik legalább egyszer napjában pilocarpint becseppenteni. Winter (1955.) 20 beteg közül 8-nál a rendszeres pilocarpin cseppentés ellenére glaucomás roha­mot észlelt a túloldali szemben. Rokitslcaya (1964.) 52 beteget kezelt az egyik szem glaucomás rohama miatt. A betegek 38%-a 4 éven belül a másik szem rohama miatt is jelentkezett. Tapasztalatai alapján a szerző mioticum be­­cseppentését ajánlja a túloldali szembe, vagy még ennél is inkább javasolja a basalis iridectomia prophylactikus elvégzését. A glaucomás roham oldódása után iridectomia csak akkor indokolt, ha az elfolyási ellenállás is normális. Ellenkező esetben (vagyis ha a roham 48 órán túl is tart) az elzáródott csarnokzugban goniosynechiák keletkeznek és a tonographiás vizsgálatok szerint az elfolyási ellenállás fokozott marad: az iriden­­cleisis normalizálja a szemfeszülést. Ezt bizonyítja a 2. táblázaton látható 28 eset is, ahol az általam (1958.) módosított iridencleisis a glaucomás roham el­húzódása miatt veszélybe került szemet a gyógyulás útjára segítette. Ezt a módosított iridencleisist a következőképpen végezzük: megfelelő előkészítés és érzéstelenítés után az asszisztens által lefelé nézetett szemgolyót rögzítjük. A szaru­szél felett 10—12 mm-rel vele párhuzamosan félköríves metszést ejtünk a kötőhártyá­ban és a Tenon-tokban 10—2 óráig. A segéd kettőshoroggal könnyedén eltartja a fel­fejtett kötőhártyalebenyt, hogy lássuk a beszúrás helyét. Most széles, lapjára hajlított lándzsával 1,5—2 mm-rel a szaruszél felett ferdén behatolunk az ínhártyába, mikoris, az asszisztens ráfekteti a kötőhártyalebenyt a lándzsára, hogy a csarnok egészében láthatóvá váljék. Ekkor úgy vezetjük tovább a lándzsát az ínhártyán át, hogy bejus­sunk pontosan a csarnokzugba; közvetlenül az iris előtt haladunk lefelé, amíg el nem jutunk az eszköz hegyével a szaruhártya alsó és középső harmadának határáig. Igen sekély csarnok esetében Oayet-féle rámetszéssel készítjük a sebet. A segéd kettősho­roggal lefelé húzza a kötőhártyalebenyt, hogy a seb kissé tátongó legyen. Most iris­­osípővel a seben át kiemelve megfeszítjük a szivárványt és a jobb kezünk felé eső seb­zughoz húzva a jobb kezünkben tartott Wecker-olló szárait a sebre kissé rányomva a szivárványhártya felét átvágjuk. Ezután a szivárványt továbbra is csípőben tartva áthúzzuk az ínhártyaseb másik zugába és festékes hámfelszínével előretekintően ki­fektetjük a csupasszá tett ínhártyára. Az eredeti helyére simított kötőhártyakaréj seb­széleit csomós varratokkal egyesítjük. A kifektetett szivárványdarab átsötétlik a kötő­hártyán az ínhártyaseb folytatásában és attól kissé oldalra. Egy héttel a műtét után kivesszük a kötőhártyavarratokat és nyitva hagyjuk a szemet. Mindaddig scopola­­mint cseppentünk az operált szembe, amíg a csarnok helyre nem állt és a szemgolyó halványodni nem kezd. Ez a módosított iridencleisis minden esetben szövődmény nélkül volt elvégez­hető. Éppen a módosítás teszi egyszerűbbé és hatásosabban kivitelezhetővé ezt az iridencleisist a korábbi műtéti eljárásokkal szemben. A szokásosnál na­gyobb ínhártyaseb készítése megkönnyíti a szivárványhártya széles becsípteté­­sét. A szivárvány felének a becsíptetést megelőző gyökig érő átvágása a szabá­lyos, hegesedéstől mentes colobomaszár biztosítása mellett az iridectomia hatásfokával növeli az iridencleisisét. A szivárvány másik felének a széles be­­csíptetés utáni kifektetése az ínhártyára a gyökig átvágott szárral együtt — a 182

Next

/
Oldalképek
Tartalom