Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-08-01 / 3. szám
(7) egyik esete 14 nappal, Mourgues (10) esete 21 nappal és Hummelt másik esete 42 nappal a műtét után került szövettani feldolgozásra. Hummelt két esetében Weve szerinti sclera redőzés történt. Mourgues a Custodis-féle műtétet alkalmazta, saját műtéteink pedig leginkább a Dellaporta (3, 4) által leírtaknak feleltek meg. Időbeli sorrendbe állítva a szövettani leleteket (7, 12, 14, 21 és 42 nap a műtét után), szembetűnő, hogy alig van eltérés: erős sejtes beszűrődés a sclerában, a retina a resectiós köteghez erősen tapad. Hummelt szerint két hét szükséges a retina teljes letapadásához, de leletünk szerint valószínűbb, hogy a műtéti reactio sokkal gyorsabban alakul ki. Dellaporta állatkísérletei szerint is az uvealis gyulladásos jelek már a műtét után 2—4 napon elérik a maximumot, anélkül, hogy gyulladásos sejtekből álló beszűrődés volna a chorioideában és a 4—5 napon már eltűnnek. 3 nappal a műtét után a chorioideából származó fehérjedús folyadék jelenik meg a subretinalis térben és kb. 10 napig áll fenn. Mourgues leletéből kiderül, hogy a 21. napon már productiv és resorptív gyulladásos szöveti reactio van. Resorptiós jelenség kezdeti szakának fogható fel az első esetünkben látható vörösvértest kilúgozódás és biztos jel a bioplastnak a 12. napig történt nagymérvű felszívódása. Hummelt 42 napos metszetéből kitűnik továbbá, hogy a sclera necrobiotikus szöveti jelenségei (rostok fellazulása, töredezettsége, szemcsézettsége, nem kielégítő festődése) még a hatodik héten is fennállanak. Ez nyilvánvalóan a sclera minimális anyagcseréjének következménye. Szembetűnő viszont az, hogy a 42 napos szövettani leletben az érhártya erősen infiltrált. Kérdés ugyan, hogy az enucleatióhoz vezető phthisis bulbi (második műtét után!) mennyiben játszott szerepet az érhártya-beszűrődés előidézésében. A szöveti leletek egybevetéséből úgy látszik, hogy az érhártya steril gyulladásos reactiója kismérvű, de sokkal elnyúltabb és még akkor is fennállhat, amikor a sikeres műtét után az ablatiót klinikailag már gyógyultnak tekinthet jük, és a retina jól functionál. Erre utál Dellaporta azon megfigyelése, hogy a sugártest 2—3 hónapig is duzzadt, valószínűleg keringési zavar következtében. A szövettani leletekben a bioplastos eset kivételével még egy azonosság van. A resectiós kötegtől előrefelé a retina laposan letapadt, míg mögötte „holt szöglet” (Hummelt, 7) alakul ki, amelyben vérzés és exsudatum emeli el a retinát (1. ábra). Ez a retina újabb leválásához vezethet! Dellaporta állatkísérleteiben, ahol tulajdonképpen ablatio nem volt, a „holt szöglet” kb. 20 napig megtartott volt. Bioplastos metszetünkben azt látjuk, hogy a sclera — chorioidea nem domborodik annyira be, mint a cat-gut-ös metszetben, viszont a szélesebb, laposabb benvomottság mellett „holt szöglet” nem alakult ki. így is elértünk 6,0 D-s beemelkedést, ami még a bioplast rudacska kellő megválasztásával fokozható is. A bioplastos szöveti reactio annak megfelelően, hogy nem fajidegen anyag került beültetésre, enyhébb mint akár a cat-gut-ös esetünkben, akár az irodalmi esetekben. Figyelemre méltó továbbá az, hogy a műtét utáni 12. napos metszetünkben a bioplast már jórészt felszívódott. Klinikai megfigyeléseink szerint a resectiós köteg általában két hónap alatt teljesen elsimul. Ez annak tulajdonítható, hogy a bioplast — az előre beállított felszívódási időnek megfelelően — ez alatt az idő alatt már eltűnt, és így a szemfenék eredeti görbületét visszanyerhette. A bioplast tehát nem marad vissza idegen testként a szemben. így semmiféle szövődményt nem okoz, és nem kell attól tartani, hogy később kilökődik, gyulladást okoz vagy a sclerát perforálja. 178
