Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)

1968-06-01 / 1-2. szám

beteses gyermekek lencséiben találhatók meg igen nagy gyakorisággal, nevezzük lentopatíűának.

A diabeteses lentopathia egyik első leírója Janert (1) volt, akinek 1953-tól alkalma volt több száz diabeteses gyermeket huzamosabb ideig megfigyelni, megfigyeléseit rajzban rögzíteni. Az elváltozások nem fényképezhetők.

Vizsgálati módszer: a lencse vizsgálatához maximális mydriasis szükséges. A finom elváltozások csak jó fényű réslámpával, kb. 20-szoros nagyítás mellett észlelhetők.

1. ábra. Egészséges egyén (balról) és diabeteses beteg (jobbról) lencséinek sémás rajza. A lehasadási csík krétafehéren tűnik elő

Az első lentopathiás jel a lehasadási csík megerősödése (1. ábra). A lehasadási csík a tok csíkja alatt látható, és optikai metszetben színe egészséges egyén lencséjében halványabb, mint a tokcsíké. Kóros esetben a lehasadási csík fokozatosan intenzívebbé válik, végül is krétafehér színű, míg a tokcsík változatlanul szürkésfehér színű marad. Az elváltozás igen keskeny rés mellett, 20—25°-os beesési szögű megvilágításnál látható legjobban.

Másik, korai jel lapos, elülső subcapsularis vacuolák megjelenése az aequator táján. Innen terjednek e vacuolák fokozatosan a centrum felé. A vacuolák laposak, levesen úszó zsírcsepphez hasonlíthatók. Átmetszetben igen vékonyak.

147

3. ábra. „Hóvihar" cataracta (Thiel után)

2. ábra. Lapos vacuolák sémás rajza