Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)

1968-06-01 / 1-2. szám

Jól megkülönböztethetők az aequator táján, vagy a hátsó subcapsularis terü­letben a centrumban ritkán látható kerek vacuoláktól. A vacuolák megjelenését mivel quantitative észlelhető elváltozás, többre kell tartanunk, mint a lehasa­­dási csík észlelését, mely jellegzetesen szubjektív jel. A vacuolák viszonylag gyorsan el is tűnhetnek. Regrediens fényben tehetők láthatóvá, 4—6°-os be­­esésű megvilágítás mellett (2 ábra). Nem jelent borússágot még színesen csillogó pontocskák megjelenése sem. Ezek az elülső vagy hátsó subcapsularis térben láthatók. Az első valódi borússágok kicsiny pontok, foltok, esetleg karikák képében jelennek meg az elülső lencsetok alatt. Ezt a képet már régen leírták, és „hó­vihar” cataractának nevezték el (3. ábra). Thiel (2) a diabeteses cataracta legkoraibb jelének tekinti. A hátsó subcapsularis rétegben gyakoribbak a sár­gásbarna kalászszerű, vagy halrajszerű elrendeződésben fellépő homályok, me­lyek lassan a centrumig terjednek. Ma már ismeretlen a gyorsan progrediáló fiatalkori diabeteses hályog képe. Mind gyakrabban láthatók viszont a sokáig változatlanul meglevő kezdeti el­változások. A gyermek lencséje az inzulin-hiányra — csak úgy mint egyéb káro­sodásra — nemcsak felszínes rétegeivel, hanem egész állományával reagál. A pécsi Gyermekklinika, valamint az I. sz. Belklinika gyermek és juvenilis diabeteses betegei közül 30 egyént volt alkalmam megvizsgálni. Teljesen ép lencsét találtam 4 betegnél. Kisfokban, de biztosan károsodott volt 16 beteg lencséje. Jelentősen károsodott lencséje volt 5 betegnek, kezdődő vagy kifejezett lencseborússág volt kimutatható 5 betegnél. Janert lényegesen nagyobb anyagon végzett megfigyeléseiből is hasonló ered­ményre jut: a korai jelek nagyon hamar megjelennek, súlyos elváltozások azon­ban csak hosszabb diabetes-tartam után figyelhetők meg. IRODALOM. 1. Janert: Lentopathia diabetica. Habilitationsschrift. Greifswald. 1957. — 2. Thiel: Atlas d. Augenkrankheiten. G. Thieme 1963. T. Халда: О диабетической лентопатии. Haida, T.: Diabetic lentopathy. T. Haida: Über die diabetische Lentopathie. Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának és I. Belgyógyászati Klinikájának közleménye Fusiós frequentia vizsgálatok diabeteses betegeken SZABÓ MÁRTA, CSAPÓ GÁBOR, HÓDI MIKLÓS A diabeteses neuropathia a cukorbetegség igen gyakori szövődménye. A sze­gedi I. sz. Belklinika 334 neurologiailag vizsgált cukorbetege közül 58%-ban tudtunk idegrendszeri eltérést diagnostizálni. Ezideig nincs semmiféle biztos jel, vagy tünet, mely önmagában diabeteses neuropathiára lenne jellemző. Kü­lön problémát okozhat az oralis antidiabeticumot szedők esetében a sulfona­­mid-neuritis, illetve a diabeteses neuropathia elkülönítése. Célszerűnek látszott olyan vizsgálati eljárás keresése, melynek alkalmazásá­val a neuritis jelenléte lehetőleg korán megállapítható és a kórfolyamat objek­tiven követhető. Ilyen vizsgálati módszernek látszott a flimmer fusiós frequen­tia centrahs vizsgálata, mely a nervus opticus működéséről ad tájékoztatást. 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom