Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
N. hypog/ossus N. vagus Tr. sympoticus N.g/ossophar. Megbeszélés Bár a páciens betegsége kezdetét szoros összefüggésbe hozta a lezajlott tonsillopharyngitissel, az aetiológiát nem tekinthettük egyértelműen tisztázottnak. Már megtekintéskor feltűnt, hogy pajzsmirigye, különösen a jobb lebeny, kifejezetten megnagyobbodott. Ez az ok nagyonis valószínűnek látszott, hiszen Kaelin szerint a syndromát leggyakrabban jóindulatú struma okozza. Ellene szólt viszont a Foerster—íra</eZ-próba, mely a III. neuron károsodását mutatta, vagyis ennek a ganglion stellatum feletti területen kellett lennie, ami ugyan anatómiailag nem lehetetlen, de rendkívül ritka. A golyva ugyanis legtöbbször substernalisan terjed lefele, s így sérti a sympathicus köteget. Ez gyakran jár együtt phrenicus bénulással, ami itt hiányzott. Ezt azonban még nem tekinthettük perdöntőnek, mert ha a struma laposan oldalra terjed, akkor a phrenicus-bénulás elmarad, hiszen az a trachea és az oesophagus között védett helyen fut. Nem károsodik az ér-ideg köteg sem, mert a nyomás elől kitér, de a Sympathikus rostok a fascia praevertebralis által fixálva kitérni nem tudnak, s már viszonylag enyhe nyomásra is igen érzékenyen reagálnak! Esetünkben azonban a strumectomiánál talált viszonyok, mely szerint a golyva inkább előre és lefele terjedt, s a harmadik neuronra gyakorolt hatása kizárható volt, valamint az, hogy egyéb károsító tényezőt kimutatni nem tudtunk, közvetve a tonsillopharyngitis oki szerepét bizonyította. Ez, bár az általam tanulmányozott irodalomban aetiologiai faktorként nem szerepel, az anatómiai viszonyok alapján elfogadható (2. ábra). Ahogyan ugyanis a tonsillectomiával járó sérülés, vagy a paratonsillaris anaesthesia létrehozhatja a syndromát, a mélyre terjedő tonsillitis is károsíthatja a Sympathikus köteget. Ez elképzelhető direkt módon, a peritonsillaris szövetek infiltratiója, vagy toxikus károsítás útján, de indirekt módon, nyomásfokozódás következtében is. Az izolált Sympathikus laesio létrejöttében a már említett okok mellett nyilván szerepe van annak is, hogy ezek a postganglionaris rostok velőshüvellyel már nem rendelkeznek. Ez magyarázza azt is, hogy a bénulás után egy évvel sincs lényeges változás, hiszen ezek a rostok éppen velőshüvely hiányában regenerációra képtelenek. 2. ábra összefoglalás A szerző acut tonsillo-pharyngitis után kialakuló Horner-syndroma esetét írja le, melynek diagnosztizálását az azonos oldali pajzsmirigy lebeny kifejezett megnagyobbodása nehezítette meg. A Foerster—Gagel-próba, a strumectomiánál talált viszonyok és a kiegészítő vizsgálatok kizárták a golyva és egyéb tényezők oki szerepét, így közvetve az előzőt igazolták. Az irodalom ezt az aetiológiát eddig nem ismerte. 64
