Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
az a meggondolás vezetett, hogy ha a tonometer elhelyezésére szolgáló furat felül volna, úgy mint a Sklnr tonometer-sterilizáló (Cat.No.320-526). akkor a felfelé áramló meleg levegő a tonometer érzékeny részeit erősen felmelegítené. 1. táblázat Adenovirus hö-inactiválása tonotneteren (összesített eredmények) Hőkezelés időtartama perc A virus túlélése 120—130°C 150—1Ö0°C 180— 190°C hőmérsékleten sejtes száraz nedves | száraz | száraz 2 3 5 10 Számláló: а 2/2* 1/2 0/2 0/2 virus vissza 2/2 2/2 2/2 2/2 nyerése. nev< 0/3 0/3 1/3 0/3 >ző: kísérlete 0/3 0/3 0/3 0/3 i száma. 0/2 0/2 0/2 0/2 Modellkísérletek Modellkísérleteket végeztünk annak eldöntésére, hogy az adott berendezés milyen biztonsággal és mennyi idő alatt öli el a rátapadt adenovírusokat. Erre a célra 5. típusú adenovirust használtunk az OKI virusosztályának törzsgyűjteményéből. A KCE kórokozóját, a 8. típusú vírust nem választhattuk, mert ez szövettenyészetben nem ér el olyan magas titert, amit az alábbi kísérlet megkövetel. A kísérletekhez felhasznált vírust human embryonalis vesesejt-kultúrán termeltük. A kísérletekhez használt virussuspensio ml-ként 10eCPDr,0-et tartalmazott. A kísérletek tervének kidolgozásában figyelembe vettük, hogy a virus a tonometeren akár száraz, akár nedves állapotban jelen lehet, s az előbbi esetben — mint az közismert — hőkezelésre kevésbé érzékeny. Ezért kísérleteink egy részét beszárított vírussal végeztük. A beszárítás úgy történt, hogy előzőleg UV besugárzással sterilizált, .5 mm átmérőjű szűrőpapírkorongokat a virussuspensióba áztattunk, majd a vírust lyophilizálással a korongokba beszárítottuk. A korongok hőkezelését a készülékben úgy hajtottuk végre, hogy a tonometer talpára 2 korongot tettünk és a tonometert az előírt módon a sterilizátor alsó nyílásába helyeztük 2, 3, 5 vagy 10 percre. Ezután az egyszerre kezelt két korongot 1 ml tápfolyadékba tettük, abban % órán át rázogattuk, majd a tápfolyadékot a korongról leszíva egy human embryonalis vesesejt csőkulturára pipettáztuk. Egy-egy kísérlet kétszer vagy háromszor két koronggal történt. Yiruskontroll céljára háromszor két korong kivonatát ugyanilyen módon, de hőkezelés nélkül oltottuk csőkultúrákra. Az így nyert vírus-tartalmú tápfolyadékokból /О-szeres léptékkel hígításokat is készítettünk és azokat is csőkultúrákra oltottuk, hogy ezáltal a korongok virus-tartalmát mennyiségileg is ki tudjuk fejezni. A sejtkultúrákat ezután 37°-on inkubáltuk, 2 naponként mikroszkóposán ellenőriztük és az eredményt 10 nap múlva olvastuk le. 10 napi megfigyelés után a kultúrákból a sejteket háromszori fagyasztás-olvasztással feltártuk, majd az így nyert folyadékkal ugyancsak human embryonalis vesesejttenyészeten két egymást követő passzázst (ill. ha nem észleltünk sejtelváltozást, akkor vak-passzázst) végeztünk. Negatívnak a kísérlet eredményét akkor fogadtuk el, ha két vak-passzázsban sem észleltük az adenovirus hatásának megfelelő eytopathologiai elváltozást. A bevezető kísérletekben alulról felfelé haladva igyekeztünk megkeresni azt a hőmérsékletet, amely az adenovirust rövid idő alatt inactiválja anélkül, hogy a melegítés a műszernek ártana. Ebből a célból a sterilizátor felső furatába kontakt hőmérőt helyeztünk, s ezt 140°-ra állítottuk be. Ez a berendezés az alsó furatban 120 —130° közötti hőmérsékletei biztosított. Ezen a hőfokon a beszárított vírus túlélte még a 10 perces melegítést is. Ugyanezen a hőfokon olyan kísérletet is végeztünk, hogy a tonometer talpát a fertőzött sejttenyészet nedvesen hagyott sejtes üledékével kentünk be úgy, hogy a fertőző anyag a résekbe is bejuthatott. A hőkezelés után a tápfolyadékban lemosott anyagot háromszori fagvasztással-olvasztással tártuk fel és ezután végeztük el a sejtkultúrák beoltását. Ebben a kísérletben a 2 és 3 percig kezelt anyagokból a vírust szintén visszanyertük, az 5 és 10 perces kezelés után azonban már nem indult meg virus-szaporodás. 23
